celtichun75 blogja
Átfújt illúziók
elhozza árnyad az éjszaka
víztócsát rezget meg arcod
ágak suhognak bábjátékban
pajkos szélben megint alkotsz
levél kapaszkodik s mintha
mégis inkább messze menne
mezőn szeretkeznek hajlongva
füvek.. oh de szép terepszemle
már nem rejtőzködhetsz tovább
természeted fedd fel kérlek
mielőtt korhadnak a fák
hagyj engem elpusztulni végleg
vidd el árnyékom ha lenne
semmisségedben még haszna
szellemnek kristálynak lelke
lehet talán még a mihaszna
2016.
Akinek képzeleted látott
az nem lehetek sehogyan sem
nagy, rozsdás a testem és vágok
a tiéd nem leszek sohasem
mint a képen pont olyan vagyok
negyvenen izzóbban ragyogó
világítok míg a világ titok
egy partot mosó lassú folyó
felszívom a Holdat s a Napot
egyre hordozom mi megrekedt
és átölelnek kék fénykarok
hogy éjben aztán ezüst legyek
csend és zúgás kísér amerre
duzzadó mellemmel szétfutok
ha áradást hoz csermelyemre
a sors csapása, hát ez jutott
éntőlem ne várd ami részed
mégcsak ne is nálam követelj
ha morgást hallasz ne vedd észre
mert az ár sodor mint követ el
2016.
Eltérítve
Részekké esett hirtelen a semmi
Látszólag léte elől tágul menekül
Egyre nagyobb szájból habzik az űr
Ilyen sebesen terem meg az ennyi
Részek vagyok én is és részeg
Egy gázfelhő tengelyén leittasodva
Megcsavart spirál fekete odvakba
Örvényként hull tudatom s emlékeztet
Előttem nem voltam és nem is véltem
Nem alkottam hisz ott sem voltam
Nem volt szervem nem volt ércem
Nem voltam édes se nem sótlan
Most így vagyok a legszebb talány
Mert halált csak az élő élhet
Visszalátok az örvény falán
Ahogy botladozva dűlöngélek
Együgyű az ember és ostoba
Egy ügye lenne itt: szeretni
Nem lenni másnak sem ostora
Csak egyszerűn önnön feletti
Nehézlégzés ha tisztul a tükör
És ha átesem új csillagokra
Tudom egyszer zárul a kör
És megtörnek egész darabokra
2017.
Balogh nagymama
kihánynám az egész világot
amit a szív érzett és szem látott
kiszállt ma belőlem egy darab
és egyre kevesebb ami itt marad
vad hajnal ráfenyít az éjre
mindent beborít hamis fénybe
csak egy halál a milliárdból
mégis elválsztja őt a milliárdtól
egy könnycsepp egy röpke gondolat
akármilyen is volt őrzi álmomat
isten veled drága nagymama
kísérjen oda angyalok hada
hol egyszer istenből újralátlak
a mindenség egyszerű szilánkjának
isten veled drága nagymama
utad őrizze angyalok hada
2018.
Az életről
elrohad az életnek nevezett
mocskos emberi hámréteg
még mocskosabb lelkemről
elvisznek oda hova nem akarom
elveszik lábam a fejem karom
mit képzel magáról a teremtő
ki ő hogy eltépjen szeretteimtől
és különben is mikor idejöttem
nem vállaltam semmit időtlen
vagyok hiába űzött ebbe a testbe
minden hit és vallás csak felesleg
annyira unalmas a nézet oktatása
hinni a nemlétezők hamissága
2018.