celtichun75 blogja
Akármelyik nőnek
megfagytam ahol égni rendeltetett
nem lenne szégyen az se ha jéggé
esnének bennem össze a nedvek
kifakadások gyászos arca egyfajta
végekép
pedig lennék lázadban sóhaj
remegve tartanálak szóval
a legutolsó percben elhebegve
mert megérte az egyetlen csók
és a telhetetlen majdnem ölelés
járok-kelek mint messzi égitestek
csak az fáj hogy nem érzem égni tested
hiányzol és hiányzik a nyak
egyszerűen hiányZolinak
2019.
Ilyen úgyse lesz
mindig többre old egy gondolat
mint ezernyi hamis ölelés
száll a szívem míg én hanyatt-
fekve, hiányodat törném szét
ahogy emelkedik a mellkas
úgy fojtom meg gyenge lényem
nem tudom mi lesz ha elhagysz:
tán némaság hogy értsd jelbeszédem
volnék forró víz a kádadban
bársonyos szappan vagy tusfürdő
volnék játékod hogy azt játszhassam
épp előbújok a mellközödből
édes teher a merengés hozzád
volnék tiszta és illatos törölköződ
nézem lassan elhagyod a fürdőszobát
hogy befogadj engem: egy menekvőt
nehéz éjszakánk átvesz a mélyből
kintről apró fények mosolyognak
alszik a kocsma és alszik a térkő
a gondolatok visszaandalogtak
a reggelt már csak azért kívánom
mert egyre közelebb a távol:
együtt szuszogni egy díványon
vagy csókolhassalak bárhol.
2018.
Tövis
maradok tövis egy rózsabokorban
leszek néma bármit is szóltam
felfeslik már az ég bádogteteje
tetszik vagy sem esni fog este
esőcseppek szigonya maradok
szelektől óvott bokorcsoportok
legmélyén büszkén megbújva
várom hogy lenyúlj hozzám újra
2018.
Ideiglenesen sáros
ha fájni kell, fájjon
elvész tengerben a lábnyom
hiszen partja semmiképp pihen
ring féltő kezekben
mint egy könnyű bölcső,
mert Isten sohasem álmos.
nekünk akkor is menni kell
sebesen és megárvulva mert
minket arany- vagy ezüsthíd vezet
bizalommal, hogy aki szeret
az odaátban vár most.
ahol éppen lakom, sok a szikla
ahonnét jöttem egy sor szilva
mindkettő erős a szívnek
rossz vagyok magyarnak, írnek
és kobold se lettem, sem táltos.
ha fájni kell, fájjon
bánatos napnyugtákon
vagy a nem kívánt reggelekben
mikor az élet rabszolgája lettem
és így ideiglenesen sáros.
2019.
A szenen
csendeddel takarózni minek
felver ahogy dns-em tekereg
a kozmikus zaj örökké duruzsol
piroslik ajkunk a rúzsodtól
belül néma a vádlott, ez van csak: pokol.
lábtól fekszik velem a magány
ő sír vagy én, mindegy is talân
meglopnak álomnélküli sóhajok
ha kérdezné valaki, csak hazudok:
azért jól vagy? igen, azért jól vagyok.
még érzem, hogy velem gondolsz
meggörnyedt, gyűrt alakom torz
árvaságból árnyakat növeszt a vád
az egész világot hazavágnád, -
ugye, ha isten lennél, mint jó atyád?!
nem látom kialvatlan szemem
de biztosan tudható, hogy a szenen
milliárd csillagot tükröz
nem hallom, de biztosan tudható
hogy fájok neked, nosza csak üvöltözz!
2019.