Zsefy blogja

cedrus49•  2016. szeptember 9. 19:00

a lelki fájdalom anatómiája



előbb csak a talajt veszíted el 
gyökereid a semmibe kapaszkodnak 
gyomrod helyén hurokba akadt vad 
lassan rád kérgesedik az idő 
szívedből vértelen száraz ágak 
törzsed lebénul 
agysejtjeidre pókháló feszül 
idegen a világ kint is bent is 
a fájdalom boncasztalán 
fekszel szétforgácsolva 
nélküle 

cedrus49•  2016. szeptember 6. 16:11

Galaktikus kórisme


Csillagokat prüszköl a Hold.

Ráfagy mind az éjüstre.

A föld felett ezért ragyog

milliónyi jégtüske.


Korcsolyázna rajtuk a Nap,

ha nem lenne nagy beteg,

virradatra felolvasztja

homlokával a jeget.


Nincs bajára semmi gyógyír.

(Éjszakákat hajnal vált.)

Nappal lázas, éjjel lángsír,

a Hold ezért fagyban jár.

cedrus49•  2016. szeptember 5. 19:19

emlékszőttes


itt-ott megkopott

foszló emlékszőttesek

színes fonalai közt kutakodom


hiányos keresztszemek közé

öltött találkozások bogát

gubancolnák ki ujjaim

de még

gyakorlatlan kezem


s a tű fájdalmasan talál

mellé

mindig a szívembe

cedrus49•  2016. szeptember 1. 16:35

A Tegnap



Ha eljön a világvége

én akkor is létezem.

Az leszek, amire mégsem

emlékszik már senki sem.

cedrus49•  2016. augusztus 28. 16:23

Pedig álmom a vers

Írni szeretnék, de egyre azt érzem,

nem érhet soha el hozzád szavam.

Lehet a gondolat szép, de a vége,

hogy papírra vetve haszontalan.

 

Pergetem naplóm lapjait. Holtak.

Semmi nem érdekel. Nincs türelem.

Belém ivódott akár egy vonzat:

síromig kísér és küzd ellenem.