Zsefy blogja

Eljöhet az idő, amikor

Talán én írtam...

- valahol elrontottad -

pedig szimmetriára törekedtem

ha az egyik oldal kilógott

a másikon valamit hozzátettem

mikor elszakadt

magamat hibáztattam szidtam 

néha

- őt is -

hiába volt minden akarat

neki tehetetlen voltam

- ezért is -

ha a kezem nem érte el

próbáltam lelkéhez érni

ha kettészakadtam

csonkán kezdtem vele újra 

- együtt élni -

de valahol elrontottam

és ezzel megyek el

- végleg - 

már nem számít igazat ad-e

                                           ha megölel -                          

  ne 

  reméljed - 

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,
mert szememre nem jön álom rég,
a nappalok lassú haldoklásán
sárba tiport hitet és reményt,
a szegett kenyér sosincs falatjába
beivódott örök szenvedést, 
a marakadók önelégültségét,
a két pofára köpködők sorát,
az ember ember ellen 
jól kifundált haditechnikát.
 
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram
mikor azt hittem a jót nem álmodom,
hogy megéri pusztán hitben élni, 
hogy a múltban nem lehet titok,
hogy a jövőt könnyű lesz megérni,
mert béke lesz itt, mint még sohasem,
hogy ima kell csak mert az Isten érti
hol hit van ott kell legyen kegyelem.
 
 
Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram
mikor nem lesz körülöttem más,
mint a falak rideg fehérsége
és az ürességtől kongó lépcsőház,
mikor megdermed a csengő hangja
oly félelmetes a rám szakadt magány.
Csak azt az éjszakát add vissza, Uram,
amikor még gondolt más is rám!


-


A firkám keletkezéséhez: Valaki keresett és keres egy verset, amiben ez a sor ismétlődik többször is:
"Csak az éjszakát vedd vissza, Uram?" ...vagy".... vedd el, Uram"...vagy "... add meg, Uram".
Mivel nem ismerem a verset és nem is bukkantunk eddig rá - még szabad a gazda!!! - firkáltam egy sajátot.... :D