Zsefy blogja

előbb csak a talajt veszíted el 
gyökereid a semmibe kapaszkodnak 
gyomrod helyén hurokba akadt vad 
lassan rád kérgesedik az idő 
szívedből vértelen száraz ágak 
törzsed lebénul 
agysejtjeidre pókháló feszül 
idegen a világ kint is bent is 
a fájdalom boncasztalán 
fekszel szétforgácsolva 
nélküle