Zsefy blogja
Gondolatokcedrus49• 2017. november 5. 12:18
minden nap temetetlen halott
szétnézett. mögötte csupa elhasználtelőtte a még láthatatlanok.hátranyúlt hogy egyet újra szemügyre vegyen.elképedt. egész másképp emlékezett rá.most annyira szörnyűséges.gyorsan elképzelt egy új formát ésel kezdte gyúrni.utólag sem volt könnyebb.és sehogy sem sikerült eltünteni ajellemző vonásokat.kipróbált még egyet.újra semmi változás.ekkor fordult a láthatatlanok felé.de azok még nem voltak elérhetők.majd megszületnek
cedrus49• 2017. november 4. 07:04
még kortárs
hideg a kezed öltözz fel
szemüregedből lárva nő
nincs helyed nálam költözz el
nem gyógyír rád a lávakő
ujjpercek végén fagy zizeg
csontjaiddal a hold tekéz
árnyadtól fél ki nem isten
éles kaszádat fény becéz
piszok hideg van innom kell
s eldugni magam egy híd alá
fagyban éhezni szenvedni
s leírni milyen a jó halál
írni sírni de kibírni
ha kinyírni nincsen akarat
s naponta orrodhoz dörgölni
a meddighez hiányzik egy adat
cedrus49• 2017. november 3. 08:41
Szerepek(?)
Ki az áldozat?
Ha vadászként üldözött vadnak öltözöl, a toron már nem te iszol az elhunytra.
A hisztéria olyan betegség, amit egyeseknél csak az áldozatszerep gyógyít.
Ha örökké áldozatnak tünteted fel magadat ne lepődj meg, ha kilőnek, akiket vaknak hittél.
*
...és az Ember?
Az egyik letörli rólad, ha leköpnek, a másik leköp, miközben megölel.
*
cedrus49• 2017. november 3. 08:36
helyzetjelentés két felvonásban
oké itt maradok(k)
* mert... a ledobott kötél túl gyenge volt a sikertelen mentés közben egyre nagyobb tömegben zúdult a fejére a talaj már nyakig betemette de nem adta fel eltervezte hogy holnaptól minden más és senki és semmi csak béke a lelkében csak még egy kötelet csak még újra a fényt
és akkor a hatalmas robbanás fényével atomjaira hullva távozott
múlandó volt akár a béke
cedrus49• 2017. november 2. 13:24
fertőz ő
vörös a haja. az éj tüzel.lángot oltana férfikéz.angyalnak álcázva ég üzen:kajakra kurva ki rád így néz.tincseit tépi. a mell zihál.őrült e lány vagy isteni.ölében zöld moha ágya vár.a csúcsot mindenki ismeri.ha sejtek falából mag hasadnem számít szó sem intő jel.hol papírkoporsó még akadösszeolvadhat a csont és fej.lelke már elszáradt vadvirág.hajára szórták. kipereg.elhitte ő mégis örök nyár,csak márvány mosolya télszelet.