carina blogja

carina•  2014. szeptember 11. 20:16

Még itt vagyok

Még itt vagyok.

Még itt vagyok, még gondolkodok.
Az idő, megállithatatlanul szinte robog.
Gyermekkorom emlékeit tisztán látom,
A jelenben miért, csak totojázok.
Hallom a szavakat, értsd meg!
Gyerek vagy, ezt még nem érted!
Az élet majd tanít, megleckéztet.
A szép fehér fekete lesz, az édes keserű,
Semmi nem lesz oly egyszerű.
Mégis most azt érzem, az élet bújával, bajával,
Gyönyörű az élet, a sok csodájával.

carina•  2014. június 25. 19:05

Hogy....

Hogy történt magam sem értem.
Elborult elmém, vagy eszem mivé tett?
Töprengek, keresem az okát.
Hogy lehettem ilyen átkozottul galád?
Kezem, szívem, szégyentől sajog.
Hogy érdemelhetném ki a bocsánatot?

carina•  2013. október 3. 23:28

Megfáradtunk

Idősek vagyunk, megnőtt a korunk, 
elfáradtunk, de tettük a dolgunk.
Átéltünk sok mindent, ez volt a nehezebb, 
szó nélkül viseltük a ránk mért terheket.

Temettünk el szülőt, gyermeket,
küszködve nyeltük a fájdalmas könnyeket.
Volt ki maradt párja, társa nélkül,
gyermek árván, apa vagy anya nélkül.

Küzdöttünk a mindennapokért,
köszönetet mondtunk a betevő falatért.
Kezünk imához kulcsoljuk,
a jó Istennek hálát mondunk.

Hálát a családért, a mindennapokért, 
bajban nyújtott segítő szavakért.
Egy kimondott jó szó, egy kedves mosoly,
biztatás, hogy élhessük a megfáradt öregkort.