B-side

Zoltanus•  2013. január 20. 10:07

A kalóz

A kalóz

Egy őszi, bús gesztenyefa alatt
ülök egy kopottas firkált padon.
ELszáradt levelek körülöttem,
míg lelkemben burjánzik a vadon.

Vad szél kócol törékeny ágakat,
így a nappal az estébe fordul.
Fakó csillagok jelzik utamat,
testem marad a világnak koncul.

Míg szellemem körüljár földeket,
tengereket magányos matrózként,
visszatérek érzelmi kalózként
s könnyezve elrabolom szívedet.


2012. szeptember 29.

Zoltanus•  2013. január 19. 20:44

Lélek szerelme

Lélek szerelme

termeszek falják karosszékem
korhad a testes tölgy
utam során az árokszélen
leint egy kecses hölgy

(fronthatás dúlja idegeim
már nem segít a cataflam
hiába az orvos intelmei
a koporsó bársonya hamvas)

tenyerem tenyerébe szorul
izzad a bőr találkozása
csókja mögött elhalványul
görcsös testem tiltakozása

(a fájdalom fogamba gyúl
apró szilánktüske mérgez
az élet rostáján legyalul
darabjaimra hullok végleg)

fekszünk a száraz avaron
torz sikítások, halálhörgés
a rádió súgja az altatót
de nem hallok mást, mennydörgés

(egy férfi fölém tornyosul
keresztes ingén a vérem
szárad, hozzám így viszonyul:
ezt vigyétek, a másiknak vége)

nézem üvegesen dermedt szemét
zavarosan ziháló mellkasát
nyakmerevítővel jönnek felém
remegek, de erejük elkaszál

(egy hang süvít a torkomból
még él, lélegzik, még él
mégsem ért el a pokol
újjáéled defibrillátor fényénél)

gyékénykötelem elszakadt
feketén kanyargó margón
szívem rozsdás lakat alatt
akár egy érzelmi embargó

(nem áll senki a síremléknél
csupán fantomként képzelegtem
dallamosan zenél az ekágé
a lány mellett ébredtem)

2012. augusztus 24. 2:23

Zoltanus•  2013. január 19. 11:27

Szobák

Szobák

megkopott szekrények emelkednek
homokra épített légváramban
e szoba falai csöndet súgnak
s meszet oltanak a véráramban

termeszektől rettegve kilépek
és átmegyek egy másik szobába
ahol illatos felhő érint meg
belekóstolok a lét borába

undorral arcukon méregetnek
nem látnak szívesen, elsétálok
a következő szobában újra
a sáros magánnyal eggyé válok

újabb szoba és újabb csalódás
mikor lelem meg saját zugomat?
engem akartak vagy én akartam
megjártam a pokoli bugyrokat

még egy helység, ahol eltévedek
fuldoklom, oxigén után kapok
harsány, kárörvendő kacaj lüktet
dobhártyámon; nem tudom, ki vagyok

megtorpanok egy szép küszöb előtt
mert vakít a tiszta, hófehér fény
ebben a szobában boldog vagyok
szerelmes hangjával angyali lény

hívja lelkem, rabul ejt, maradok

2012. szeptember 26.

 
1...789
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom