B-side
A kalóz
A kalóz
Egy őszi, bús gesztenyefa alatt
ülök egy kopottas firkált padon.
ELszáradt levelek körülöttem,
míg lelkemben burjánzik a vadon.
Vad szél kócol törékeny ágakat,
így a nappal az estébe fordul.
Fakó csillagok jelzik utamat,
testem marad a világnak koncul.
Míg szellemem körüljár földeket,
tengereket magányos matrózként,
visszatérek érzelmi kalózként
s könnyezve elrabolom szívedet.
2012. szeptember 29.
Lélek szerelme
Lélek szerelme
termeszek falják karosszékem
korhad a testes tölgy
utam során az árokszélen
leint egy kecses hölgy
(fronthatás dúlja idegeim
már nem segít a cataflam
hiába az orvos intelmei
a koporsó bársonya hamvas)
tenyerem tenyerébe szorul
izzad a bőr találkozása
csókja mögött elhalványul
görcsös testem tiltakozása
(a fájdalom fogamba gyúl
apró szilánktüske mérgez
az élet rostáján legyalul
darabjaimra hullok végleg)
fekszünk a száraz avaron
torz sikítások, halálhörgés
a rádió súgja az altatót
de nem hallok mást, mennydörgés
(egy férfi fölém tornyosul
keresztes ingén a vérem
szárad, hozzám így viszonyul:
ezt vigyétek, a másiknak vége)
nézem üvegesen dermedt szemét
zavarosan ziháló mellkasát
nyakmerevítővel jönnek felém
remegek, de erejük elkaszál
(egy hang süvít a torkomból
még él, lélegzik, még él
mégsem ért el a pokol
újjáéled defibrillátor fényénél)
gyékénykötelem elszakadt
feketén kanyargó margón
szívem rozsdás lakat alatt
akár egy érzelmi embargó
(nem áll senki a síremléknél
csupán fantomként képzelegtem
dallamosan zenél az ekágé
a lány mellett ébredtem)
2012. augusztus 24. 2:23
Szobák
Szobák
megkopott szekrények emelkednek
homokra épített légváramban
e szoba falai csöndet súgnak
s meszet oltanak a véráramban
termeszektől rettegve kilépek
és átmegyek egy másik szobába
ahol illatos felhő érint meg
belekóstolok a lét borába
undorral arcukon méregetnek
nem látnak szívesen, elsétálok
a következő szobában újra
a sáros magánnyal eggyé válok
újabb szoba és újabb csalódás
mikor lelem meg saját zugomat?
engem akartak vagy én akartam
megjártam a pokoli bugyrokat
még egy helység, ahol eltévedek
fuldoklom, oxigén után kapok
harsány, kárörvendő kacaj lüktet
dobhártyámon; nem tudom, ki vagyok
megtorpanok egy szép küszöb előtt
mert vakít a tiszta, hófehér fény
ebben a szobában boldog vagyok
szerelmes hangjával angyali lény
hívja lelkem, rabul ejt, maradok
2012. szeptember 26.