B-side
Péntek
Péntek
gyufaszál villanása
perzselt cigaretta
tüdőm füstöt inhalál
autóbuszok közt
kereslek
míg a tömegben
elveszem
fényszórók kereszttüzében
gyalogos dühében
ordibál
idilli pillanat
szór rám nyilakat
mérgezve vérem
szenvedő énem
mert nem vagy itt
tömött megállók
mégis mind üres
a hangosbemondó
süket
nem látom
csupán vágyom
közelséged
ölelésed
átkozott péntek
csak annyit kértem
hogy lássalak
ha kell
hetekig várjalak
begördül egy
ormótlan jármű
motorja hörgésszerű
talpad megérinti
a talajt
szemeiddel fürkészel
kutatsz valami után
oly sután
de én ütemesen
dogogó szívemmel
figyellek
odarohannék
de nem lehet
nem csókolhatom
ajkad
nem szagolhatom
hajad
nem érezhetem
selymes bőröd
míg lelkemben
forog a tőröd
a pályaudvar megtelt
élettel
míg én a halál
küszöbén barátkozom
a végzettel
s te elmentél
2012. október 2.
Homály
Homály
I.
Létem elporladt,
felesleg.
Az érzés elborzaszt:
szerelem.
Föld alatt hagyva:
halál.
Egyedül maradva:
magány.
II.
Csalódott lélek,
fékevesztett.
Elkallódott élet,
reménytelen.
Meggyötört szívem,
láthatatlan.
Elvesztett, bús színek,
elvarratlan.
III.
Elhamvadt remény,
lélegzet.
Ellopott kedély,
léteznek.
Sötétben álmodó
vak bolond.
Hiába vádoló
bajhozó.
2012. március 22.
Búcsú
Búcsú
szebb volt régen
valamikor a messzeségben
boldogságban
és a tettetett mennyországban
felébredtem
magány karcol
sebzi behegesedett arcom
nem gyógyítja
csupán ábrándokkal bódítja
megtévesztett
lepra ült rám
a koncra tucat hiéna vár
ocsmány lázkór
bünteti torz testem vádlón
elvesztettem
vízbe fúlok
míg a türkiz ég féle nyúlok
tüdőm hörög
szemem már kiakadva pörög
megszenvedtem
halál kapuja
szólít a holt lelkek faluja
pocsék költőt
hívja az őszi-téli börtön
neve néma
2012. szeptember 14.
hiány iii
hiány iii
latyakos utcákon baktatok
halványsárga lámpák kiégnek
szmogos ködbe burkolt városon
keresztül emléket kitépnek
szívemből a fakó lépések
hiányod zaklató hatása
jeges zebránál rám dudálnak:
"zöld lámpa, te isten csapása"
ónos víz áztatja kabátom
decemberi, fagyos éjszakán
elmémben diakép mosolyod
a halott szerelem évszakán
hangod hallom süvítő szélben
gépkocsik zaklatott kürtjében
az adventi vásár zajában
áruló júdás ezüstjében
tóparton állok, megérkeztem
hol egykor minden elkezdődött
(élet iskolája) padtársam
lelkében már befejeződött
2012. december 8.
Acél mankóm
Acél mankóm
forró viaszcseppek hullnak
a morzsás vászonterítőre
utcai lámpák kihunynak
a magány hív keringőre
acél mankóm most nem üzen, távol
szétszakadt izzadtságfoltos ingem
egyedül mentem haza a bálból
a taxis szánalomból elvitt ingyen
tanúként voltam a karambolnál
a bámészkodó tömeg szétnyílt
egy nyomozó újságírókat dezinformál
telefonhívásod várom még itt
2012. augusztus 21. 22:37