B-side

Zoltanus•  2013. február 8. 08:49

Péntek

Péntek

gyufaszál villanása
perzselt cigaretta
tüdőm füstöt inhalál
autóbuszok közt
kereslek
míg a tömegben
elveszem
fényszórók kereszttüzében
gyalogos dühében
ordibál
idilli pillanat
szór rám nyilakat
mérgezve vérem
szenvedő énem
mert nem vagy itt

tömött megállók
mégis mind üres
a hangosbemondó
süket
nem látom
csupán vágyom
közelséged
ölelésed

átkozott péntek
csak annyit kértem
hogy lássalak
ha kell
hetekig várjalak

begördül egy
ormótlan jármű
motorja hörgésszerű
talpad megérinti
a talajt
szemeiddel fürkészel
kutatsz valami után
oly sután
de én ütemesen
dogogó szívemmel
figyellek

odarohannék
de nem lehet
nem csókolhatom
ajkad
nem szagolhatom
hajad
nem érezhetem
selymes bőröd
míg lelkemben
forog a tőröd

a pályaudvar megtelt
élettel
míg én a halál
küszöbén barátkozom
a végzettel

s te elmentél


2012. október 2.

Zoltanus•  2013. február 2. 08:20

Homály

Homály

I.

Létem elporladt,
felesleg.
Az érzés elborzaszt:
szerelem.
Föld alatt hagyva:
halál.
Egyedül maradva:
magány.

II.

Csalódott lélek,
fékevesztett.
Elkallódott élet,
reménytelen.
Meggyötört szívem,
láthatatlan.
Elvesztett, bús színek,
elvarratlan.

III.

Elhamvadt remény,
lélegzet.
Ellopott kedély,
léteznek.
Sötétben álmodó
vak bolond.
Hiába vádoló
bajhozó.


2012. március 22.

Zoltanus•  2013. január 29. 13:23

Búcsú

Búcsú

szebb volt régen
valamikor a messzeségben
boldogságban
és a tettetett mennyországban
felébredtem

magány karcol
sebzi behegesedett arcom
nem gyógyítja
csupán ábrándokkal bódítja
megtévesztett

lepra ült rám
a koncra tucat hiéna vár
ocsmány lázkór
bünteti torz testem vádlón
elvesztettem

vízbe fúlok
míg a türkiz ég féle nyúlok
tüdőm hörög
szemem már kiakadva pörög
megszenvedtem

halál kapuja
szólít a holt lelkek faluja
pocsék költőt
hívja az őszi-téli börtön
neve néma


2012. szeptember 14.

Zoltanus•  2013. január 25. 13:06

hiány iii

hiány iii

latyakos utcákon baktatok
halványsárga lámpák kiégnek
szmogos ködbe burkolt városon
keresztül emléket kitépnek

szívemből a fakó lépések
hiányod zaklató hatása
jeges zebránál rám dudálnak:
"zöld lámpa, te isten csapása"

ónos víz áztatja kabátom
decemberi, fagyos éjszakán
elmémben diakép mosolyod
a halott szerelem évszakán

hangod hallom süvítő szélben
gépkocsik zaklatott kürtjében
az adventi vásár zajában
áruló júdás ezüstjében

tóparton állok, megérkeztem
hol egykor minden elkezdődött
(élet iskolája) padtársam
lelkében már befejeződött

2012. december 8.

Zoltanus•  2013. január 24. 10:31

Acél mankóm

Acél mankóm

forró viaszcseppek hullnak
a morzsás vászonterítőre
utcai lámpák kihunynak
a magány hív keringőre

acél mankóm most nem üzen, távol
szétszakadt izzadtságfoltos ingem
egyedül mentem haza a bálból
a taxis szánalomból elvitt ingyen

tanúként voltam a karambolnál
a bámészkodó tömeg szétnyílt
egy nyomozó újságírókat dezinformál
telefonhívásod várom még itt

2012. augusztus 21. 22:37