Reggel

Reggel

sodrom a némafilm csendjét,
míg a hajnal rettegve imitálja
a kávéillat pörkölt áhítatát.

a Nap sugarai zajlanak az ablakon,
mégis belém zizeg a mélysötét,
körbe-körbe futó fekete lyuk.

sercenő foszfor és a dohány
zamatosítja a forró reggelt:
útravaló a mindennapi Golgotához.

a napközbeni tetveket feledve
hanyag papírral magam vagyok,
amikor már nincs saját árnyékom.

2014. június 11.