Rabszolga

Zoltanus•  2014. szeptember 19. 17:54

Rabszolga

itt rakott partra a korhadt vitorlás,
vérmérgezés a bérem a rozsdás szögektől,
mialatt a deszkán kémleltem a végtelent,
és testet öltöttek a pazarló ikonok.
az ostor selymétől és a libabőrtől
mámorosan a másnapba szaglunk.

modern kori niggerek és jézusok az irtáson
az éveik számát gyűjtik a sírkőre.
izzadt rabszolgák az ültetvényeken
szaggatva kábulnak a karanténba,
hol szétszórva burjánzik a szeretet,
és nem bántja őket a túlfizetett kegyelem.

a rettegett, szent hajnal újra meg újra
mélyen a repedezett vénákba zizeg,
és igavonókként könnyezik az éji ikert.
a felügyelő kezében suhogva inog a korbács;
majd rájövök, az erkölcs léha s mulandó -
refrén szédeleg a sírhantokon.

az alapköveket széthordták. hol ténfereg a szabadság?

2014. szeptember 19.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom