Péntek

Péntek

gyufaszál villanása
perzselt cigaretta
tüdőm füstöt inhalál
autóbuszok közt
kereslek
míg a tömegben
elveszem
fényszórók kereszttüzében
gyalogos dühében
ordibál
idilli pillanat
szór rám nyilakat
mérgezve vérem
szenvedő énem
mert nem vagy itt

tömött megállók
mégis mind üres
a hangosbemondó
süket
nem látom
csupán vágyom
közelséged
ölelésed

átkozott péntek
csak annyit kértem
hogy lássalak
ha kell
hetekig várjalak

begördül egy
ormótlan jármű
motorja hörgésszerű
talpad megérinti
a talajt
szemeiddel fürkészel
kutatsz valami után
oly sután
de én ütemesen
dogogó szívemmel
figyellek

odarohannék
de nem lehet
nem csókolhatom
ajkad
nem szagolhatom
hajad
nem érezhetem
selymes bőröd
míg lelkemben
forog a tőröd

a pályaudvar megtelt
élettel
míg én a halál
küszöbén barátkozom
a végzettel

s te elmentél


2012. október 2.