B-side

Vers
Zoltanus•  2014. július 8. 18:36

Öt perc az éjben

Öt perc az éjben

még a dohány is kihullt a hüvelyből,
amint rám köszöntél az éjszakában,
a körforgás karcában.

kettészelted az állandó füstöt,
s ahogy roppant az aszfalt,
sebet ejtettünk az erkölcsön.
a szívem - eszméltem - üszkös.

egy kurtizán és egy partizán;
egy kopott pad: te és én.
itt(vágy) és most(hormon)
enyém
az önmagába visszatérő pillanat.
mélyen beléd hatolva ernyed.

közben a filterig égett a bagóm.
elterveztem. bevégeztél.

a panelgettóban nyakon öntött
a luv, a szerelemszleng.

2014. július 7.

Zoltanus•  2014. június 22. 04:12

Szerelmes fájl

Szerelmes fájl

a láncaim facsaró szorításában
a tetemedbe robbanok.

ajkaidon szerteolvadok.

elkopott gicc a papíron
és leltározom a kárhozatot,
a taposó léleknyomaidat:
szív - ezer darab
száj - egy pár
szem - két vak golyó
ész - egy túl bölcs példány
álmok - inkább hagyjuk...
és egy üres cigisdoboz.

kacatok a raktárban.
minden sosemvolt csókod
törlésre váró fájl a lomtárban.

2014. június 22. 01:55

Zoltanus•  2014. június 22. 04:09

Csillagok alatt

Csillagok alatt

miért húgyszagú minden?
tétova illúzió peremén,
önmagam az Orion övén,
s amíg pazarlom a bölcsek kövét,
hanyagul nyújtózok
az aluljáró romantikájában.
a vészhívást átirányították
a menekülő agysejtek.
egyedül a tandemen.

lent és fent.
kint és bent.

szüntelenül gravitálok.
közeliek és távoliak
a suttogó fénypontok.
parádézok a nihilorgia
filléres zsibongásában.
selymes az aszfalt.

otthon vagyok. ma még élek.

2014. június 22. 01:29

Zoltanus•  2014. június 17. 16:12

Reggel

Reggel

sodrom a némafilm csendjét,
míg a hajnal rettegve imitálja
a kávéillat pörkölt áhítatát.

a Nap sugarai zajlanak az ablakon,
mégis belém zizeg a mélysötét,
körbe-körbe futó fekete lyuk.

sercenő foszfor és a dohány
zamatosítja a forró reggelt:
útravaló a mindennapi Golgotához.

a napközbeni tetveket feledve
hanyag papírral magam vagyok,
amikor már nincs saját árnyékom.

2014. június 11.

Zoltanus•  2014. június 6. 18:13

Vég (triptichon)

Vég (triptichon)

1.
agancsos trófea, szeméttelep -
szimbólumot zúzó lélekkacat
üvölt a jelen törésvonalán,
elmúlás settenkedik most belém.
hatszázhatvanhatodik ember lettél.


2.
egy ereklye a limlomok között;
a lopott szavak meztelensége
az illúziókból épült falon
örömódát suttog. elnyelt közhely.
hétszázhetvenhetedik ember lettél.


3.
nyitott koporsóban rohadt kéreg
és évődnek az eleven csontok.
a számmisztika képkockáiban
lassított felvétel és rekviem.


2014. június 6. 07:27