Sodródunk napról napra a tegnap felé.

A felkelő napról azt mondják, rengeteg újat hozhat. Éppen ezért lehet ijesztő, és szomorú is, mikor két embert választ el, akik szeretik egymást. :c


Felkelő nap

A felkelő nap rabolta el
Tőlem őt végleg.
S még azt mondják szép,
Mikor a nap kél.

Pedig szomorú, égető, fájó,
Boldogságot szétvágó.
A felkelő nap szépsége
Lett borzalmas végzetem.

Már csak a lenyugvó nap,
Ami nyugalmat ad,
Ami nyugalmat adhat.

Hiába temettem el,
Újult erőre lelt
Bennem
Az érzelem.


Nem tehetek semmit sem,
Eltemettem.
De
Újult erőre lelt.


Hiába temettem el,
Bolond helyzetbe kerültem.
Semmit sem tehetek,
De mindent elvesztek,


(Mit egykor szerettem.)




2016.05.13.


Ez a legújabb versem:) remélem tetszik majd:)

József Attila a példaképem. Pénteken ki is vettem a könyvtárból az összes verseit:) nagyon inspirál engem. :) imádom az alkotásait. Gondooltam most megosztok veletek egy teljes mértékig József Attila insirálta versemet. Remélem tetszeni fog nektek:)


Szíved szívem


Nyisd ki a szemed,
Szíved szívem legyen.
S óvd, őrizd lelkem,
Mintha sajátod lenne.
Mosoloyogj kedvesem,
Mintha ez életetne.


Szíved szívem legyen,
Örömöd, bánatod add nekem.


Örömöd oszd meg velem,
Legyünk boldogok kedvesem.
Bánatod viszont egészben
Dobd ide elébem.
Az én szívemet sanyargassa bánatod,
Téged soha ne érjen ártalom!


Szíved szívem legyen,
Örömöd, bánatod add nekem.


Ölelj át kedvesem,
Úgy egész életem.
S ölelj úgy mintha 
Már nem lenne holnap.
S szeress úgy szerelmem,
Mintha szíved sosem feledne.

(2016.05.06-05.07.)

Hogy mi vagyok én?A félperces szünet a zene elején.
A félreégett cigaretta,
Az eltörött videókazetta.


S mi vagy te nekem?
A fagylalton az eper.
A zenében a legszebb hang,
Munkában a legmagasabb rang.




Rengetegen próbálkozunk különféle módokon kitűnni a "tömegből", megmutatni, hogy különlegesek, másak vagyunk. De a (szomorú) igazság, hogy ember és ember nem sokban tud különbözni a másiktól.
Én egy olyan ember vagyok, aki ha tudja, hogy az ellenfele erősebb nála, alapból nem indul harcba ellene, ezzel megszerezve alapból a veszteséget. Én az elején feladom, így próbálom védeni magam a fájdalomtól. 
Soha nem gondoltam, hogy elég okos, elég bátor, elég szép lennék. Most pedig megerősítést kaptam abban, hogy egy szóval, nem vagyok elég. Annak, aki nekem már anélkül maga a tökély, hogy megszólalna.
A verseim értéktelenek, én szint úgy. De írogatom a verseknek csúfolt kis irományaimat, mert ez tart életben. Ezzel próbálom kiadni magamból a fájdalmat. 
Mert a művészet tart életben. Csak a "Művészet a művészetért."

A remény, mint fékezhetetlen tűzvész, mindenkiben él ;