Rég óta nem láttalak

Rég óta nem láttalak

Elmentél mellettem a hónapok alatt
szépséged az óta is csak egyre nőtt,
s nem vettem észre a mellettem elhaladó Nőt.
Ruhában alakod, oly káprázatos,
de ha akarod,
akkor nem leszel Te magányos,
mert vár Téged a fenyőfák alatt Valaki.
Menj és adj egy jelt neki,
s mutasd meg, hogy vagy oly bátor,
hogy valamit feláldozol,
és nem csak ábrándozol.

Oly régen nem láttalak

Szinte az alakod feledésbe,
merül és ekkor egy elmosódott kép a kezembe, kerül.
Ismerősnek, tűnsz-e képen most jövök rá,
hogy láttalak, nem is oly régen.

Hisz, oly régen nem láttalak

Szemembe megjelentek az örömkönnyek,
remélem ezért nem, követsz, meg.
Kacsintottál, és egy picit mosolyogtál reám,
s hosszan néztél,
hogy most, hogy reagálok rá.

Rég óta, így nem láttalak

Siettél, és csak egy szempillantás volt az egész,
s nem vártad meg,
hogy utánad nyúl egy segítő kéz,
hogy megérintsen, és magához. öleljen Téged,
mert Ő úgy gondolja,
hogy Veled gyönyörű az Élet.

Oly, rég nem láttalak

Szemembe megjelentek az örömkönnyek,
látom szívesen, olvasod azt, a könyvet,
amit még én vettem Neked.

Ilyennek, rég nem láttalak

Amiből, Te is kivetted a részed,
s benne együtt néztük a képeket,
s gondolatban jártuk a fellegek felett.

Lám, most már másnak látlak

Ábrándoztunk, hogy mily csodás a Világ,
és nem vettük észre, hogy a hó súlya alatt
letörött egy ág.
Kezemben van egy szerelem virág,
amit most átadok én Néked,
mert még mindig szeretlek Téged.

Most már m i n d i g szebbnek látlak.

Érd.