Lakótelep

2. rész. 

 

Misi éppen elérte a buszt. Busz már csengetett, mikor felszállt. Leült az egyik ülésre. mereven maga elé nézett. A harmadik megállónál, a Radul utcánál leszállt. Természetesen nem ment be a munka helyére, ahogy Petrának mondta. Fejét lehajtva, kezei a zsebében sétálgat előre. Meg áll.

Én barom, állat, mit hagytam ki. Ott volt a Nő, a lehetőség, és nem éltem vele. Hülye vagy Mihály. Egyet szökken, tengelye körül megfordul, és elkezd rohanni ellenkező irányba, és az éjszakába kiabálja, hogy  P E T R A  szerelmem, várj, jövök. Át a kereszteződésen, toronyiránt nem néz semmit, csak rohan. Mögötte, fékcsikorgás. Autóból üvölt egy öblös hang. Örült Maga, a halálba akar rohanni.

 

- Nem arra felé megyek, hanem Petrához. - kiabál vissza Misi

- Maga bolond. - üvölt az öblös hang.

- Nem baj, de néha jó annak lenni.

 

Fut tovább, nehezen kapkodja a levegőt. Odaér a tömbhöz. Előveszi a mobilt, és beüti a számot, hülye vagy Misi. Kitörli, megnyomja a 8-as gombot, és a készülék tárcsáz. Kicseng, hosszan. Megpróbálja még egyszer.

 

- Kedves vedd már fel! -mondja, lihegve.

- Halló!

- Petra, hangja elcsuklik, még egy picit liheg.

- Mi a fenét akarsz este tíz órakor, mond?

- Téged.

- Ezt, már eljátszottad, belőlem nem csinálsz még egyszer Bolondot. Nem Misi. Érted!

- Értem, de kérlek szépen hallgass meg.

- Pont, este tízkor jut eszedbe az ilyesmi. Mikor itt voltál, akkor egy hang se jött ki a szádból, de bezzeg most.

- Petra, kérlek.

- Na, jó kinyitom az ajtót, öt percet van rá, hogy elmondjad a mondókádat, utána tűnés. Érted?

- Igen, értem.

 

Misi boldog, hogy felmehet a lányhoz, úgy könyvelte el, hogy egy kis csatát megnyert.

 

 ------------------------ folyt köv. ------------------------------------