írott művek

Sanyi bátyó! - kiabáltam

 

Mi van Lurkó?

 

Mesélj nekem, kérlek?

 

Na, nem bánom, de nem alszol el.

 

Nem. - feleltem

 

 

Kis gyermek voltam, mikor Sanyi nagybátyám az ölébe vett, térdére ültetett, és mesélt nekem a tornácon lévő padon. Lent nyaraltam nála Dévaványán. Forró nyár volt. Az istállóban a Csillag nevű ló, mikor megérezte az illatomat, örömében nyerített egyet. Azt onnét tudom, hogy mielőtt a Sanyi ölébe ültem, bent jártam nála. Simogattam ameddig felértem, igaz néha ágaskodnom is kellett, de megérte.  

 

Szóval Sanyi mesélt. Mesélt, mikor Ő kisfiú volt, hogy mi történt vele. Emlékszem, hogy így kezdte:

 

Figyelj, Lurkó. Te azt tudod, hogy hogyan lehet egy felnőtt biciklin kilencen utazni, és vigyázni arra, hogy az, az egy szem görögdinnye, amit a dinnyeföldről szedtünk egyben haza vinni.

 

Feleltem, hogy nem tudom, nekem még nehéz biciklizni is, a Papa biciklién is.

 

Közben elővette a zsebében lévő hosszú szárú pipáját, gondosan megtömködte a benne lévő dohányt, meggyújtotta, pöfékelt egyet, kettőt, és mesélt.

 

Az úgy történt, hogy a Mama megkért engem,  -mondja  Sanyi- hogy menjek le a dinnyeföldre Tamáshoz, aki ad neked egy dinnyét, és hozd haza. Elindultam, tekertem, utca végén az egyik házból kijött Zsuzsi. Megkérdezte, hogy hóvá hajtok ?

 

Elmeséltem.

 

Mehetek Veled?

 

Persze. 

 

Felült a vázra, mert a Papa bicije, férfi bici volt. Fogtam rendesen a kormányt, Zsuzsi beljebb fogta. Tekertem tovább, a mező felé, ott hét srác kergette a labdát. Ami, akkor ha valakinek igazi bőr focija volt, az nagy fiú volt. Látták, hogy viszem lányt, elém jöttek, megállítottak. 

 

Hová mentek? - tették fel a kérdést.

 

Elmeséltem, jöttek velem, gyalog. Nem messze volt a dinnyeföld, úgy fél kiló méterre, a mezőtől.

 

Dinnyét megkaptuk, és elindultunk Zsuzsival hazafelé. Pár métert tekerhettem, mikor kiabáltak, hogy álljak meg. Megtettem. Utolértek. Kérték, hogy vigyem Őket haza.

 

Na jó, de hogy?

 

Most nevén nevezem a fiúkat. Ültem a nyeregbe, vázon Zsuzsi, csomag tartón Pali, aki átkarolt, jobb térdén Karcsi, bal térdén Laci, nyakamba a fiatalabb Ferike, Karcsi, és Laci nyakában a két iker fiú Tamás, és Sanyi a kilencedik pedig a négy éves Józsika volt, aki elfért Zsuzsi előtt a vázon. Józsika ölébe a dinnye volt. Így indultunk el, a rögös földes úton hazafelé.

 

Vigyáztam a többiekre, és az egy szem dinnyére is.

 

Utcába értünk, már kint voltak a nagyik, és segítettek leszedni a srácokat a biciről.

 

Sanyi bátyámra néztem, és megkérdeztem:

 

Ez mese, vagy komoly.

 

Miért lenne mese, ez így történt, hidd el, te Lurkó. Barackot kaptam a fejemre.

 

 

Picit fészkelődtem az ölébe, fejem a mellére helyeztem, ujjamat a számba vettem, és álomba merültem.

 

Sanyi bátyó, bevitt a dunyhás ágyba, betakart, és ezt mondta nekem:

 

 

Aludj, jól Lurkó, álmodjál Csillaggal.