írott művek

5. rész

 

Két nap múlva Petra hívatja a főkönyvelőt.

 

 - Amália, legyen szíves, és hívja az irodámba a Tóth urat, és mondja meg, hogy hozza a papírokat is.

 - Igen, azonnal hívom.

 

Két perc múlva megjelenik az ajtóba a fő könyvelő, a kért anyaggal.

 

 - Foglaljon helyet.

 - Köszönöm, leül az egyik székre Petrával szemben.

 - Megcsinálta azt látom, és jó is? Elmagyarázná?

 - Természetesen, Misi átmegy Petra oldalához, fölé hajol, és miközben magyarázza az anyagot, úgy nézi a ruha mély kivágását is. Időnként a hangja elcsuklik, a látványtól. Ezt Petra is észre vette, de nem reagál rá, hagyja, hogy a fiú kicsit bámészkodjon, a ruha kivágásán.

 - Jó, eddig értem, de számomra még mindig nem derült ki, hogy mennyit is kell fizetnünk, egyáltalán kell?

 - igen valamennyit kell, de nem annyit, amit az APEH kimutatott.

 - Hanem?

 - Semmi az egész, a pénz egy részét átcsoportosítjuk az egyik számlára, ahová jótékonykodunk, és a maradékot azt oda adjuk a hatóságnak.

 - Az mennyi?

 - Töredék, Asszonyom, csak töredék.

 - Számszerűen?

 - Százezer forint.

 - Jól dolgozott, fő könyvelő úr, elismerésem. Remélem estére nincs programja.

 - Mert? - kérdi Misi.

 - Meghívom egy vacsorára, a kedvenc éttermembe. E munka után megérdemli.

 - Köszönöm, elfogadom.

 

Akkor este tizenkilenc órakor, találkozunk az Arany Kaviár előtt. Jó!

 

 - Oké, de az hol van?

 - Tudja mit küldők egy taxit, és elhozza oda.

 

Otthon a fiatal fiú, elmeséli Apjának, hogy a főnök asszony meghívta vacsorára, egy előkelő helyre. Apja, mikor ezt meghallotta, alig kap levegőt.

 

 - Ezt nem hiszem el, hogy Téged meghívott

 - Apa, úgy ahogy mondom, meghívott.

 

Közben készülődik.

 

 - Micsoda! - félhangosan, és kissé mérgesen mondja az Apa.

 - Te ismered Petrát?

 - Igen, a főnök asszonyom.

 - Mi?

Mihály idegesen járkál a lakásban, jár az agya, hogy mos, mit csináljon. Felhívja, és beszélgessen Vele, a fejleményekről, vagy hagyja, majd ki alakul a dolog, Vajon milyen kapcsolat fog most létrejönni, Vagy tán lesz ebből valamilyen kapcsolat köztük, vagy csak színjáték az egész? Nem tudja, csak járkál fel alá.

 

 - Apa, most miért vagy ideges, hiszen a nőről Te meséltél nekem, hogy milyen csinos, és tényleg elragadó személyiség.

 - Én?

 - Te. Erre már nem emlékszel.

 - Mihály megvakarja a fejét. - Ezt jól meg csináltam, elárultam magam. - Csak meg ne mondja az Anyjának. Remélem lesz annyi esze. 

 - Hová mentek vacsorázni?

 - A kedvenc éttermébe.

 

Csöngettek. Mihály kinéz az ablakon, és látja, hogy egy taxi áll a kapu előtt.

 

 - Itt egy taxi.

 - Tudom értem jött. - feleli az ifjú.

 - Akkor jó szórakozást, Fiam.

 - Köszönöm, Apa.

 

4. rész.

 

Petra megérkezik a munka helyére. Kilép a kocsijából, és észre veszi, hogy a cég táblája le van esve. Mihelyt belép a terembe, szól a karbantartónak.

 

- Béla!

 - Itt vagyok!

 - Akkor legyen szíves a cég tábláját visszatenni a helyére.

 - Már megyek, és csinálom.

 - Köszönöm.

 

Belép az iroda ajtaján.

 

 - Jó napot Amália

 - Jó napot Petra.

 

Benyit a szobájába, leül az íróasztala elé, bekapcsolja a számítógépét, és átnézi a leveleket. Semmi különös, most nem érkezett a számára. Ajtó nyitva van, kiszól a titkárnőnek.

 

 - Amália, hozza be az aláírni valókat.

 - Petra, mielőtt aláírja, figyelmesen elolvassa őket. Az ötödik levélre rá mutat.

 - Ez mi?

 - Az APEH-tól jött.

 - Már megint mi a fenét akarnak, tudtommal már befizettük a tartozásunkat.

 - Szóljon, már a könyvelőnek, hogy kéretem.

 - Már nincs a Kati itt. - feleli Amália

 - Hogy, hogy nincs itt? - kérdi dühösen Petra.

 - Már kilépet.

 - Mikor?

 - Amikor a Főnök asszony szabadságon volt.

 - Erről, én miért csak most értesülők?  - kiabál Petra, Amáliával.

 - Elfelejtettem szólni.

 - Amália, most mit csináljak magával.

 

Amália áll az íróasztal mellett, fejét lehajtva, szemeit lesütve, mondja halkan Petrának: - Bocsánat.

 

 - Bocsánat, most bocsánat, itt a levél, megint a hatóságtól, és nem tudom, hogy most mi a helyzet, hogyan is állunk, mi lesz velünk. Erre maga Amália, bocsánatot kér, mert nem szólt időben.

 - Egyáltalán van új fő könyvelőnk, kedves kolléga nő?

 - Igen van.

 - Akkor mire vár, küldje be.

 

Pár perc múlva, nyílik az ajtó, és belép egy csinos, jóképű, magas, szemrevaló fiatalember.

 

 - Kéz csókom, bemutatkoznám.

 

Petra, nyújtja a kezét, és mosolyog a fiatalemberre.

 

 - Ifj. Princ Mihály vagyok.

 - Jó napot, Kobán Petra vagyok e vállalkozás Főnök asszonya.

 - Tudom, édesapám sokat mesélt Kegyedről.

 

Petra, mikor ezt meghallott, majd nem összeesett, kissé megbillent.

 

 - Rosszul van Asszonyom?

 - Nem. Nem csak hirtelen. De majd elmúlik, kérem, ne aggódjon. Röviden tájékoztatta az új kollégát az eseményekről, és a fejleményekről, és átadta a levelet.

 - Kérem Mihály, ha lehet, akkor ennek minél hamarabb járjunk a végére. Többször nem szeretnék ilyen levelet kapni.

 - Értem.

 - Köszönöm. Elmehet.

 

Mikor Mihály kilépet az iroda ajtaján, Petra leült a tárgyalóasztalhoz, és az üdítőből ivott.

Hű ez meleg volt! Tiszta olyan, mint az apja, mintha Misit láttam volna az előbb. No várj csak Kedves Barátom, elbeszélgetek én Veled. 

 

 

LXXI. rész.   – László állapota –

 

Főorvos a kórházból hívja Jánost.

Telefon kicseng.

János a fát hoz be a kamrából. Ezt nem neki kellene tennie, mert a Bocskai rezidencián, amit László kiépített megfelelő segítő ember van minden feladatra, de ezt János szereti csinálni. Ekkor úgy érzi, hogy távol a várostól, messze mindentől csendes helyen, legalább ezt megcsinálja. Ilyenkor megint fiatalnak érzi magát, magát, mikor Édesanyja megkérte kisfiát, hogy hozzon be fát a kinti fáskamrából.

 

-         Bea, Bea vedd már fel a készüléket, azonnal megyek. – kiabál János.

-         Bea helyett, egyik kisegítő viszi oda a készüléket, és átnyújtja Jánosnak.

-         Köszönöm.

-         Kérem, és távozik a kisegítő, folytatja munkáját.

-         Jó napot! Dr. Kiss Móricz főorvos vagyok.

-         Jó napot doktor úr, hallgatom.

-         Tájékoztatom, hogy Bocskai László állapota egyre romlik, sajnos ezt nem láttuk előre, ezt egyetlen egy vizsgálat sem mutatta ki, így állapota súlyos, azonnal meg kell műteni a koponyáját, ezért ívtam fel, hogy beleegyezését adja műtétre, vagy nem. Mi elkezdjük a műtétet, idő sürget, a papírokat, majd ha feljönnek elrendezzük.

-         Természetesen beleegyezem a műtétre, és köszönöm, hogy tájékoztatott.

 

János, megkereseti Beát, és azonnal hívja Károlyt.

 

-         Halló, itt vagyok, Károly vagyok, ott ki beszél?

-         Most ne hülyéskedj, látom, hogy jó a kedved, de most nem illik ide, Laciról van szó.

-         Most nem érdekel, tudod, hogy ki van itt nálunk, a fiam, a fiam. Érted!

-         Károly, egy kis komolyságot kérek Tőled, mikor Laciról van szó, vagy már elfeledted, hogy bent van a kórházban, és súlyos állapotban van!

-         Nem, de mi történt vele?

-         Ezt akarom elmesélni, Te meg jössz a fiaddal. Jó, bocsánat, - Jani megfogja a fejét, és kapcsolt, hogy butaságot mondod - örülj neki, de most figyel, kérlek.

-         Figyelek.

 

János, elmeséli a főorvossal a beszélgetést.

 

-         Ez, komoly?

-         Szerinted, egy kórházi főorvos arra ráér, hogy evvel vicceljen.

-         Üljetek kocsiba, és a kórház előtt találkozunk.

-         Jó. Ott a parkolóban.

-         Rendben.

 

Vera, gyere, megyünk a kórházba, mer Laci állapota, súlyosbodod, és műtétre vár, vagy már műtik. Most telefonált Jani. 

 

-         Ez komoly?

-         Ezt kérdeztem, én is.

-         Igen, komoly. Fel kell tárni a koponyáját, mert a daganatot úgy tudják eltávolítani.

-         Kari, ne hülyéskedj?

-         Vera, ez nem vicc, most mondta Jani. Kórház főorvosával beszélt öt perce.

-         Apa, mehetünk Mi, is?

Persze fiam, gyertek.   

3. rész.

 

Misi kettesével veszi a lépcsőket, hogy hamar felérjen Petrához. Mire felért a IV. emeletre már az ajtó nyitva volt. Belép. Petra előtte virágos köntösében, csípőre tett kézzel.

 

- Mi a fenét akarsz?

- Mi ért jöttél vissza?

- Petra kérlek hallgass meg.

- Hallgatlak.

- Mikor elmentem Tőled, csak Rád gondoltam, Te jártál az eszembe. Hidd el. Kedvellek. Csak Te vagy nekem.

- Persze, most ezt.

Misi az úját, Petra szájához teszi. Mélyen a szemébe néz. Érzi és látja, hogy Petra olvad.

- Petra is tudja, hogy Misi szeretné most kihasználni az alkalmat, de erőt vesz magán, tudja, ha most enged, akkor Misi fog győzni, de még egy kicsit játszik Vele, hogy érezze, hogy nem Ő diktálja a tempót, és nem az lesz, amit Ő akar, és ezeket mondja Barátjának.

- Idefigyelj Drága Barátom, adtam neked öt percet, hogy elmagyarázd, hogy az előbb mit csináltál, és miért tetted azt, amit tettél. Már eltelt két perc, és van még három a magyarázatra, na húzzál bele, mert az idő fogy.

- Petra, tudom, hogy hibáztam, bocsássál meg, kérlek. Ahhoz, hogy a másik énemet elfelejtsem, egy nyugodt "sziget" kell, hogy a külvilágot kikapcsoljam, és valahol feltöltődjek.  Sok gondom is van, tudott elmeséltem, meg aztán, ez már teljesen mindegy. Csak azt tudom, hogy mikor nem vagyok itt Nálad, és Veled hiányzol.

- Most vissza akarod magad sírni?

Misi letérdel, és a lány szemébe néz.

- Szeretlek.

 

Petra lehajol, Vele szembe, és mondja: Na ide figyelj Kedves Barátom, még egyszer, és utoljára.

Misinek se kellett több, érezte, hogy előnyben van.  Átölelte és megcsókolta a fiatal lányt.

Fel álltak, és a szobába mentek. Leültek a kanapé szélére, hosszan nézték egymást. A két szem pár találkozott, kezeikkel egymás arcát, és testét simogatták. Misi kicsit félretolta a lány köntösét, és magához ölelte. Az ölelés finom, és jó volt. Sokáig így maradtak. Most már a két szív együtt dobogót.

 

- Megbocsátasz!

- Igen, de ez az utolsó.

 

Misi boldog volt, és megcsókolta a lányt. Petra válla kissé kilátszott. Misi egy lágy puszival, jutalmazta a szép gyönyörű vált. Petra, tudta, mikor felhívta, hogy vissza fogja fogadni, mert szerette. Boldog volt, hogy ismét itt lehet nála. Na jó. Lány az ablakhoz megy, lehúzza a redőnyöket, feloltja a kis lámpát az ágy felett. Leveti a ruháit, Misi is levetkőzik, ágyba bújnak. Kezeiket megfogják, és álomba szenderednek.

 

Ébresztő óra csörög. Nyolc órát mutatott. Petra felöltözik, kimegy a konyhába, lefőzi a kávét, övét megissza. Misiét tálcára teszi, és beviszi. Kis asztalra helyezi. Ágyhoz lép.

 

- Kedvesem. - szól Misihez.

- Ébredj, már fél kilenc van, menned kell.

 

Misi felül, kortyolgatja a kávéját.

 

- Te már ittál?  

- Igen.

- Már is öltözöm, és mehetünk.

 

A lépcsőházban kéz a kézben mennek lefelé. A másodikon az ajtó nyílik, és Kati néni lép ki, kezében a szemetes zsák. Rájuk néz, meglepődik.

 

- Jó reggelt Kati néni!  - köszönnek mind ketten.

- Jó reggelt Maguknak is.

 

A házból kiérve, megpuszilják egymást.

 

- Hívjál fel, ha ráérsz Misi.

- Oké.

 

Petra a kocsijába ül, és a munka helye felé veszi az irányt. Misi a buszmegálló felé baktat.

 

------------------------------folyt. köv.------------------------- 

2. rész. 

 

Misi éppen elérte a buszt. Busz már csengetett, mikor felszállt. Leült az egyik ülésre. mereven maga elé nézett. A harmadik megállónál, a Radul utcánál leszállt. Természetesen nem ment be a munka helyére, ahogy Petrának mondta. Fejét lehajtva, kezei a zsebében sétálgat előre. Meg áll.

Én barom, állat, mit hagytam ki. Ott volt a Nő, a lehetőség, és nem éltem vele. Hülye vagy Mihály. Egyet szökken, tengelye körül megfordul, és elkezd rohanni ellenkező irányba, és az éjszakába kiabálja, hogy  P E T R A  szerelmem, várj, jövök. Át a kereszteződésen, toronyiránt nem néz semmit, csak rohan. Mögötte, fékcsikorgás. Autóból üvölt egy öblös hang. Örült Maga, a halálba akar rohanni.

 

- Nem arra felé megyek, hanem Petrához. - kiabál vissza Misi

- Maga bolond. - üvölt az öblös hang.

- Nem baj, de néha jó annak lenni.

 

Fut tovább, nehezen kapkodja a levegőt. Odaér a tömbhöz. Előveszi a mobilt, és beüti a számot, hülye vagy Misi. Kitörli, megnyomja a 8-as gombot, és a készülék tárcsáz. Kicseng, hosszan. Megpróbálja még egyszer.

 

- Kedves vedd már fel! -mondja, lihegve.

- Halló!

- Petra, hangja elcsuklik, még egy picit liheg.

- Mi a fenét akarsz este tíz órakor, mond?

- Téged.

- Ezt, már eljátszottad, belőlem nem csinálsz még egyszer Bolondot. Nem Misi. Érted!

- Értem, de kérlek szépen hallgass meg.

- Pont, este tízkor jut eszedbe az ilyesmi. Mikor itt voltál, akkor egy hang se jött ki a szádból, de bezzeg most.

- Petra, kérlek.

- Na, jó kinyitom az ajtót, öt percet van rá, hogy elmondjad a mondókádat, utána tűnés. Érted?

- Igen, értem.

 

Misi boldog, hogy felmehet a lányhoz, úgy könyvelte el, hogy egy kis csatát megnyert.

 

 ------------------------ folyt köv. ------------------------------------