Isten vagyok

Szolgálatomban rosszul éreztem magam. Szóltam a váltómnak, hogy jöjjön be, mert nem jól vagyok, és szóltam a fiamnak, hogy jöjjön értem, és vigyen az ügyeletre.
Váltom is megjött, annak ellenére, hogy este fél kilenc volt, fiam is bejött. Szerencsére hamar beérkeztünk az ügyeletre. Korszerű, tényleg, mert van női, férfi, gyermek, mozgáskorlátozottak részére fenntartott illemhely. Bejárati ajtó fölött futó fény  "fény újság", igaz, hogy nincs beállítva, de működik.
Korszerű, kényelmes padok, jó világítás, itala automata, étel automata áll a betegek számára. Tényleg szép, és modern.
Kis idő múlva kijön a nővér, és kérdi:


- Mi a baj?
- Hangyás a bal hüvelykujjamtól  a könyökömig a kezem. A bal kéz, mégis csak bal kéz.
- Tessék leülni, mert a doktornő több címen van kint.


Helyet foglaltuk a fiammal. Mondom a gyermekemnek, hogy meglátogatom a WC-ét.
Megyek a férfi WC- hez, de zárva, jött a női, zárva, jött a mozgáskorlátozottak részére fenntartott, zárva, jött a gyermek (picit összehúzom magam), de sikerülni fog. Gondoltam.  Kilincs le, ajtó nem nyílik. Sebaj, haza viszem. Otthon jobb.
Bejön egy Hölgy, leül, picit vár, és megkérdi, hogy doktornő?
Válaszolom, hogy nincs itt,de majd jönni fog. 
Eltelik három perc, a Hölgy feláll, köszön, és távozik. M E G G Y O GY U L T!


Belőlem kitört a halk röhögés.
Mondom a fiamnak, hogy ott ült, és meggyógyult! 
Mi rossz helyen ültünk, mi a doktornőt vártuk, megvizsgált, megállapította, hogy na most figyelj
a l a g u t szindróma a betegségem, a mostani.
 Csoda történt, Isten vagyok.