Fegyver

verselo•  2011. október 14. 16:42

 

LXXVI. rész.   – út Gánt felé –

 

Budapest határától úgy 35 km-re Károlyék kaptak egy defektet. Vera felnevetet

 

-         Ha, ha, Károly egy defekt. – szólt nevetve Vera.

-         Éreztem. – felelte Károly

-         Emlékszel Verám, mikor kint Olaszországba kaptunk egy duplát, teli rakománnyal, s lám akkor mindjárt ott volt a rendőrség, mikor a padkára hajtottunk.

-         Igen, de az teljesen más szituáció volt, mint a mostani.

 

Károly lassított, és az útatkára hajtott. Vera a kocsi hátsó részéhez ment, felnyitotta a csomagtartót, kivette a kis kompresszort, a defekttömítőt. Kinyitotta az első ajtó, szivargyújtóba csatlakoztatta a kompresszort, majd behelyezte a tömítőt fejjel lefelé a kompresszorba, majd a szelepre tette a kompresszor csövét, és bekapcsolta. A töltő úgy öt percen belül a szelepnyíláson befújta a tömítőt a gumi belsejébe, így eltömtette a lyukas részt. Ami a gumit kitöltötte, így sikerült a defektet elhárítani.

Kari, most lassabban vezess, és kapcsold be a vészvillogót, amíg nem találunk a közelbe egy gumiszerelő műhelyt. Nem sokára találtak egy gumiszerelő műhelyt, ott kicserélték a sérült kereket, és folytatták az utat, haza felé. Defekt az utazás 3 órával megnövelte.

Mikor a Gánt határába értek, már Károlynak be kellett kapcsolni a fényszórókat, hogy jobban lásson. Este felé járt már az idő.

Lakásukhoz közeledve, észrevette Kari, hogy a villanyok a lakásba fel vannak kapcsolva.

 

-         Égve hagytad a villanyokat? –kérdezte Károly

-         Nem, lekapcsoltam őket. –felelte Vera

-         Akkor miért világos a lakás?

-         Kari, biztos, hogy itthon vannak a gyerekek.

-         Milyen gyerekek Verám?

-         Amina, és Péter.

-         Látod, hogy milyen hülye vagyok, már teljesen kiment a fejemből, hogy van két gyermekünk. Akkor hamarabb érhettek haza, mint Mi.

-         Bölcs megállapítás.

 

Károly beállt a garázsba a kocsival.

 

-         Szia Vera, és Apa. Jó estét! – köszönt Péter, és Amina.

-         Szervusztok, fiatalok. – üdvözölték őket Vera, és Károly.

 

Vera elmeséli, hogy idefelé kaptak egy defektet, ezért jöttek későbben.

Asztal már meg volt terítve a vacsorához.

 

-         Amina, milyen a fővárosunk Budapest? – kérdezte Vera.

-         Jaj, nagyon szép város. Amina élménybeszámolót tart, hogy merre jártak, és mit láttak Péterrel, s nagyon élvezte az estét.

-         Mi van a végrendelettel, kaptál valamit Apa?

-         Persze, fiam ezt a bányát, még egyszer mondom nagybetűkkel, hogy most előttetek egy BÁNYA TULAJDONOS ül.

-         No, no nem csak Tied a bánya, fele az enyém is!- mondja nevetve Vera

-         Persze, hogy a Tied is, drágám!

 

Erre iszunk Apám!

 

Péter a hűtőből kiveszi a pezsgőt, kibontja, majd tölt, koccintanak, és ittak a bányára, és a tulajdonosokra.

 

-         János mit kapott?

-         János, mosolyog Károly. Csak a Bocskai rezidenciát, és területet, semmi többet.

-         Labor az, kié? - Apa

-         Nguyen Thai – jé. A masszőr lányé.

-         Nem mondod, hogy Bocskai kijátszotta Jánosékat.

-         Bizony, fiam ez így történt.

-         Más kapott még valamit a Bocskai vagyonból?

-         Igen, de Ő már előbb megkapta, egy nagy érékű órát.

-         Milyen óra az, ami ilyen nagy értékű? – érdi nevetve Péter

-         Az, az óra egy különleges óra, annak az ára kéz alatt 15. 000. 000 euró.

-         Hű, az áldóját, akkor tényleg különleges lehet.

 

Na, most már minden tudtok, sipirc lefeküdni, mert holnap munkanap van fiam!

 

-         Jó éjszakát! – köszönt el Károly.

-         Nektek is Apa.

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!