Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Fegyver
verselo 2011. október 14. 16:42
LXXVI. rész. – út Gánt felé –
Budapest határától úgy 35 km-re Károlyék kaptak egy defektet. Vera felnevetet
- Ha, ha, Károly egy defekt. – szólt nevetve Vera.
- Éreztem. – felelte Károly
- Emlékszel Verám, mikor kint Olaszországba kaptunk egy duplát, teli rakománnyal, s lám akkor mindjárt ott volt a rendőrség, mikor a padkára hajtottunk.
- Igen, de az teljesen más szituáció volt, mint a mostani.
Károly lassított, és az útatkára hajtott. Vera a kocsi hátsó részéhez ment, felnyitotta a csomagtartót, kivette a kis kompresszort, a defekttömítőt. Kinyitotta az első ajtó, szivargyújtóba csatlakoztatta a kompresszort, majd behelyezte a tömítőt fejjel lefelé a kompresszorba, majd a szelepre tette a kompresszor csövét, és bekapcsolta. A töltő úgy öt percen belül a szelepnyíláson befújta a tömítőt a gumi belsejébe, így eltömtette a lyukas részt. Ami a gumit kitöltötte, így sikerült a defektet elhárítani.
Kari, most lassabban vezess, és kapcsold be a vészvillogót, amíg nem találunk a közelbe egy gumiszerelő műhelyt. Nem sokára találtak egy gumiszerelő műhelyt, ott kicserélték a sérült kereket, és folytatták az utat, haza felé. Defekt az utazás 3 órával megnövelte.
Mikor a Gánt határába értek, már Károlynak be kellett kapcsolni a fényszórókat, hogy jobban lásson. Este felé járt már az idő.
Lakásukhoz közeledve, észrevette Kari, hogy a villanyok a lakásba fel vannak kapcsolva.
- Égve hagytad a villanyokat? –kérdezte Károly
- Nem, lekapcsoltam őket. –felelte Vera
- Akkor miért világos a lakás?
- Kari, biztos, hogy itthon vannak a gyerekek.
- Milyen gyerekek Verám?
- Amina, és Péter.
- Látod, hogy milyen hülye vagyok, már teljesen kiment a fejemből, hogy van két gyermekünk. Akkor hamarabb érhettek haza, mint Mi.
- Bölcs megállapítás.
Károly beállt a garázsba a kocsival.
- Szia Vera, és Apa. Jó estét! – köszönt Péter, és Amina.
- Szervusztok, fiatalok. – üdvözölték őket Vera, és Károly.
Vera elmeséli, hogy idefelé kaptak egy defektet, ezért jöttek későbben.
Asztal már meg volt terítve a vacsorához.
- Amina, milyen a fővárosunk Budapest? – kérdezte Vera.
- Jaj, nagyon szép város. Amina élménybeszámolót tart, hogy merre jártak, és mit láttak Péterrel, s nagyon élvezte az estét.
- Mi van a végrendelettel, kaptál valamit Apa?
- Persze, fiam ezt a bányát, még egyszer mondom nagybetűkkel, hogy most előttetek egy BÁNYA TULAJDONOS ül.
- No, no nem csak Tied a bánya, fele az enyém is!- mondja nevetve Vera
- Persze, hogy a Tied is, drágám!
Erre iszunk Apám!
Péter a hűtőből kiveszi a pezsgőt, kibontja, majd tölt, koccintanak, és ittak a bányára, és a tulajdonosokra.
- János mit kapott?
- János, mosolyog Károly. Csak a Bocskai rezidenciát, és területet, semmi többet.
- Labor az, kié? - Apa
- Nguyen Thai – jé. A masszőr lányé.
- Nem mondod, hogy Bocskai kijátszotta Jánosékat.
- Bizony, fiam ez így történt.
- Más kapott még valamit a Bocskai vagyonból?
- Igen, de Ő már előbb megkapta, egy nagy érékű órát.
- Milyen óra az, ami ilyen nagy értékű? – érdi nevetve Péter
- Az, az óra egy különleges óra, annak az ára kéz alatt 15. 000. 000 euró.
- Hű, az áldóját, akkor tényleg különleges lehet.
Na, most már minden tudtok, sipirc lefeküdni, mert holnap munkanap van fiam!
- Jó éjszakát! – köszönt el Károly.
- Nektek is Apa.