Fegyver

verselo•  2011. október 13. 15:33

 

LXXV.  rész.    – János taktikája –

 

Jánost még bosszantotta a végrendelet határozata, hogy nem lehet megtámadni.

Kocsi vezetését Beára bízta. Ő ült a hátsó ülésre, Thai mellé. A lány ezt nem bánta, szép, kellemes külsejű lány, ezt, döntést kedves mosollyal jutalmazta. Ahogy lehetet, amit biztonsági öv engedte egymáshoz közelebb, ültek. János a lány combjára tette a kezét. Thai nem ellenezte. Jani, finoman a lány belső combját simogatta. Bea, a visszapillantó tükörből ezt észrevette, és picit fékre lépett. Mind a ketten előre billentek.

 

-         Nem vagytok éhesek? –kérdezte Bea

-         Ehetnénk valami, mert korog a gyomrom. – felelte Jani.

-         Azt látom!

 

Így, Gyöngyösön a közeli kínai Arany Kígyó éterem előtt megálltak.  Étteremben, Thai rendelt.

 

Menü:

Kínai tojásos kukorica leves

Káposzta garnélarákkal, zöldpaprikával

Szilvamártás

Gyümölcssaláta.

 

 Ezért rendeltem ezt, mert laktató, és messzire van még a hazafelé út. Jegyezte meg Thai. János, fejbólintással megköszöni a rendelést.

 

-         Bocsánat, de el kell mennem, elkel intéznem a dolgomat. – kér elnézést, hogy távozik a megterített asztaltól Thai.

-         Menj, csak nyugodtan, megvárunk. – feleli Bea.

 

Most, hogy a lány távozott, így van alkalma Beának, hogy a kocsiban történtekért kérdőre vonja Jánost.

 

-         Mi volt ez, Jánosom?

-         Mi?

-         Ne játszd az érthetetlent. Mit műveltél a hátsó ülésen?

-         Semmit, miért tettem valamit?

-         Á, nem biztos, hogy én voltam a vak, ugye!

-         Óh, az semmiség.

-         Neked ez semmiség … a mondatot már nem tudta befejezni Bea, mert már jött vissza Thai.

Bea, azért halkan odabökte Jánosnak, hogy otthon majd folytatjuk.

Megebédeltek, és folytatták az utat.

Bea átadta a kocsi kulcsát, Jánosnak mosolyogva, hogy most Ő a soros a vezetésben, Bea a hátsó ülésen foglalt helyet a lány mellett.

Szürkület volt, de még nem volt annyira sötétség mikor a rezidenciához értek, látták, hogy minden tárva van. Az ellenőrző pontokon sehol a biztonságiak. A rezidenciába úgy jutottak be, hogy senkinek sem volt feltűnő, hogy egy gépkocsi behajtott. Kamerák

Sem voltak kint a földből, hogy kövessék az útjukat

 

-         Mi van itt? – dühöngött János.

-         Sejtelmem nincs, de furcsa.

-         Menjünk a Laborhoz. – jó ötlet, mondta János.

 

János a Labornál megállt, kiszállt a kocsiból, körbe nézet, de semmit sem vet észre, ajtók zárva voltak. Nyugtázta, hogy a Labor rendbe van. Visszaült a kocsiba, rezidenciához hajtott, ott is minden be volt zára.

 

János csöngetett, de nem nyitották ki az ajtót. Azonnal hívta a biztonságiak főnökét, aki tájékoztatta János, hogy az elektronika és térfigyelő rendszer meghibásodott, és ezért van ez a fennakadás. A hibát már bejelentették, de mivel három napos ünnep van, így csak az ünnep után jönnek javítani a Szamuráj sec.

 

-         Oké, és a biztonságiak?

-         A helyükön.

-         Mikor behajtottam nem láttam senkit a területen.

-         Embereim a rejtekhelyükön vannak, nekem jelezték, hogy Önök jönnek.

-         Akkor, jó. Így már nyugodtabb vagyok, köszönöm.

-         Hogy jutok, be a házba

-         Intézkedem.

-         Köszönöm.

 

János visszament a kocsihoz, tájékoztatta a Hölgyeket a fejleményről, kisegítette a kocsiból Őket, és elindultak a bejárat felé.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!