Fegyver

 

LXXII. rész.   – Főorvos bejelentése -

 

János, és Bea kézen fogva megérkezik a kórházhoz, gyalog. Károlyék, már ott várják Őket. Mikor meglátták Jánost, és Beát meglepődtek, hogy nem kocsival jöttek, hanem gyalog.  

 

-         Kocsitok?- kérdi Károly.

-         Hagyjuk Pest határába lerobbant, így autómentőt kellett hívni, hogy elszállítsák a szervizbe.

-         Ők, kik?

-         Nem ismered meg a fiamat.

-         Bevallom, hogy nem, megváltozott előnyére. –mondja János.

-         Köszönöm, Tóth Péter a nevem, a Kedvesem pedig Ricco Amina. Jó napot,

-         János.

-         Üdvözlöm Péter, Ricco Amina. Ricco, Ricco …

-         Amina megszólal, segítek, ha megengedi. Ricco Sandors a keresztapám. Jó napot!  

 

Kérem, hogy ismerjék meg a Kedvesemet, és társamat, Mihály Beát. Péter, és Amália kezet fogtak Beával. Üdvözlés után elindultak a kórház lépcsője felé. Bementek az épületbe, a liftet javították, így lépcsőn kellett felmenni a II. emeletre.

Felértek. János a megkereste a Főnővért, aki tájékoztatta, hogy kb. még fél órát, kell várni. Utána természetesen érdeklődhetnek Bocskai László állapota iránt.

Jani, szól Karinak. Légy kedves, és gyere, hozunk mindenkinek kávét, amíg itt várakozunk. Lépcsőn lefelé menet János megkérdi Károlyt, hogy kerültek össze a fiatalok egymással, és tényleg jól hallotta, hogy Amália rokona Sandorsnak. Károly röviden elmeséli, a történetet, és megnyugtatja Jánost, hogy tényleg rokon Amália, Sandosnak.  Károly látja, hogy János agya jár. - Jani ettől a hírtől kissé kiakad. Nem tudja, hogy mennyire van jó viszonyban a lány a keresztapjával. –

 

-         Mi van, Veled, látom, hogy morfondírozol?

-         Semmi, semmi, csak elgondolkodtam egy kicsit. 

-         Azt, látom, de nyugi, nincs semmi baj a fiatalokkal. Jó kezekben vannak.

-         Ezt, hogy érted? Barátom, János?

-         Csak úgy, hogy nálatok vannak, és Ti vigyáztok rájuk.

 

Közbe odaértek a Büféhez. Belépnek.

 

-         Jó napot! – köszön a büfés nő.

-         Kézcsókom, kérnek hat kávét.

-         Elviszik.

-         Igen.

-         Tessék, adok hozzá egy tálcát, de kérném vissza, ha elfogyasztották. 15o Ft-n lesz.

-         Tessék. Károly fizet.

-         Köszönöm.

 

Károly fogja a tálcát, és elindulnak a többiekhez. Mire felérnek, már ott a Főorvos, is.

Üdvözlők Mindenkit. – köszön a doktor. Sajnos van egy szomorú hírem. Bocskai László a második műtétet már nem élte túl. Sajnos az operáció során elhunyt, mindent megtettünk kollégáimmal, hogy megmentsük, de közben felmondta a szolgálatot a szíve. Bevallom Önöknek, hogy csoda lett volna, ha túl éri az operációt.

Fogadják őszinte részvétemet.

 

János megköszönte a tájékoztatást, át akart adni egy borítékot, de Főorvos visszautasította. Megfordult, és távozott az irodájába.

 

Károly, Vera, János, és Bea sírt összeborulva. Péter, és Amina fejüket lehajtott.

 

Kis idő múlva, mikor már kisírták magukat. Elindultak a kijárat felé. János visszavitte a tálcát a büfébe, és Ő is távozott az épületből.

Kocsihoz értek.

 

-         Jani!  – szólt Károly – Gyertek, kiviszünk Titeket a BNS- ig., és ott fel tudtok szállni a távolsági buszra. Ti, fiam maradjatok itt, visszajövünk értetek.

-         Köszi, de előbb benézünk a szervizbe, hátha elkészült már a kocsi. – felelte Bea.

-         Apa, megmutatom Aminának Budapestet.

-         Akkor, irány a szerviz.

-         Jó van fiam, akkor majd jöttök.

-         Oké, Apa.

-         Köszönjük, Károly, de nem kell, mert itt van a szerviz a közelbe. Innen tíz perc. Elsétálunk, ugye drágám. – feleli Jani.

-         Ha, nem, akkor nem, felajánlottam.

 

Károly, és Vera beültek a kocsiba, Janiék elindultak a szerviz felé, Péterék pedig elindultak felfedezni Budapestet.