Fegyver

LXIX. rész.  – váratlan ismerős -

 

Vera, és Károly úton hazafelé azon gondolkodtak, hogy mit csináljanak. Elfogadják e János ajánlatát, vagy se.

Beálltak a bánya parkolójába, bementek a szobájukba. Vera bekapcsolta a számítógépet, hogy megnézze az emiljeiket, és a következőt olvassa:

 

„Tisztelt Igazgató Asszony!

 Tájékozatom, hogy az E586-os külszíni markoló gémje megsérült, úgy, hogy javítását a helyszínen nem lehet megoldani, ezért a külszíni fejtés leállítottam.

                                                                      Tisztelettel: Visontai Rajna

                                                                                              Bányamérnök.”

 

Na még csak ez hiányzott, bosszankodik Vera.

 

-         Mi, drágám?

-         Hát a gép elromlott, meg kell javítatni!

-         Megjavítatjuk?

-         Miből, ha szabad kérdeznem, van annyi pénzünk rá.

-         Persze, János, majd ad.

-         Aha. Pont Ő az, aki úgy szórja a pénzt.

-         Ha nem ad, akkor …  Károly, befejezi a mondatott, mert kopogtak.

 

Pillanat, szól vissza.

Ajtóhoz lép, és megkenik egy fiatalember, egy csinos korabeli ifjú Hölggyel.

 

-         Jó napot!

-         Szia Apa, nem ismersz meg, Péter vagyok a fiad.

 

Fiam, kiállt örömébe Károly, és átöleli. Szemeibe a könny megjelenik. Mikor elengedi az ölelésből, megtörli a szemét.

 

-         Bocsánat, de boldog vagyok, hogy láthatom a fiamat.

 

Bolond vagyok, miért állunk itt az ajtóba. Hűvös van, már kint gyertek be.

 

-         Vera, Vera! – kiabál Kari

-         Tudod, kivan itt.

-         Nem. – válaszol Vera.

-         A fiam, és barátnője. – mondja boldogan Károly.

-         Kézcsók, Tóth Péter vagyok, és a hitvesem Ricco Amina.

-         Vera vagyok Apád, Apátok majdnem hitvese.   

  

 Mi ismertek egy Ricco Sandorst Olaszországból.

 

-         Ti nem ismeritek?

-         De. – feleli Amina.

-         Honnét? Ha megkérdezhetném.

-         Keresztapám.

 

Közben Vera, a konyhában készíti a szendvicset, és kiszól.

Amina, jössz nekem segíteni, hagyjuk a fiukat egymással beszélgetni. Megyek, válaszol vissza a lány.

 

-         Mond fiam, eddig mi történt Veled, hogy tettél szert erre a lányra. Meg úgy általában, mesélj, és mesélj, fiam.

-         Apa, mikor Te elmentél tőlünk, és a munkádat végezted, Anya halála után jelentkeztem egy olasz nyelvű iskolába, és egy iskolai olasz versenyen első lettem. Jutalmam egy hónapos olaszországi kint tartózkodás volt, amit az itteni követség finanszírozott. Közben letettem az olasz nyelvvizsga legfelső szintjét, és idegen nyelvből diplomát is szereztem. Most nem rég jelentkeztem a bányamérnöki karra, de az egyik szakképzettségem informatikus.

-         A lányt, hol ismerted meg?

-         Egy bálon, itt Magyarországon.

-         Te, kint vagy Olaszországban, és ide jársz bálokra.

-         Igen, mert itt sokkal olcsóbb.   

-         Na, fiam akkor megmutatom Neked a Gánti bányát holnap.

-         Meddig maradtok?

-         Végleg, itt akarunk letelepedni.

 

Közben Vera, és Amina behozták a szendvicseket, a kávét, és kellemesen elbeszélgettek.

Már későre járt, és Károly kiadta a végszót, hogy most már menjünk lefeküdni, mert holnapra sok a feladat.

Vera megmutatta a fiataloknak a szobájukat, és jó éjszakát kívánt!

 

Ők, is lefeküdetek, és látszott Károlyon, hogy boldog. Vera megpuszilta Karit, most már könnyebb lesz, hogy már itt a fiad.