Fegyver

LXVI. rész.    – László beteg lett –

 

Tia észrevette, hogy mióta kezeli Lászlót egyre agresszívabb lett. Ez úgy tűnt fel, hogy teljesen más dolgot csinált, ami megszokott volt. Már az őrei is kételkedve fogadták az Ő utasításait. Laborvezető, is furán nézett rá, amikor valamit mondott, vagy kért a labortól.

Már a járása, is bizonytalan volt. Hirtelen László összeesett.

Tia, küldte az egyik őrt, és hívatta Jánost.

Jani, felment a házba, és már látta, hogy Laci nem jól néz ki. Azonnal hívta az orvost.

Orvos kiérkezéséig, próbálta az állapotát stabilizálni.

 

Orvos kiérkezett, és látta már, hogy nem sokat tud segíteni Lászlón. László a foteljában ült, feje félre billent, szemei üvegesek voltak, izzad.

 

-         Mit csináltak vele? – kérdi az orvos.

-         Semmit, amikor bejöttem, akkor a földön volt már elfeküdve, feltettem a foteljába, és utána hívtam Jánost. – felelte Tia.

-         Próbáltam az állapotát stabilizálni, ennyit tudtam segíteni. – mondja János.

 

Orvos megállapította, hogy agyvérzést kapott, azonnal hívta mentőket, hogy a megfelelő kórházba szállítsák Lászlót.

Mentők megérkeztek, és a Miskolci Kórházba szállították, onnét már helikopterrel a budapesti Honvéd kórházba vitték.

János azonnal értesítette telefonon Karcsiékat, hogy mi történt Lacival. Karcsi mikor a hírt meghallotta ledöbbent, hogy mi történt a főnökkel. Vera, is megrémült, és nem akarta elhinni, azt hitte, hogy Jani csak viccel.

 

-         Ugye ez csak vicc? – kérdi Vera

-         Nem vicc, evvel miért viccelnék, drága Verám. – feleli Jani.

-         Sajnos a hír igaz. László agyvérzést kapott.

-         Szerencse a szerencsétlenségben, az, hogy nem a jobb oldala, hanem a bal oldalát érte a betegség. Orvos azt mondta, ha sikerül az állapotát jobbá tenni, akkor egyfajta bénulás lehet a következménye. Most még nem lehet megállapítani, hogy később mit nem tud majd megcsinálni László. Reménykedjünk, hogy kisebb maradandó bénulása lesz, de ezt majd a vizsgálatok után fog erről bővebb tájékoztatást adni. – közölte János.

 

 Megbeszélték, amíg László bent van a kórházban, addig János átveszi az üzletet, és folytatja László üzleti életét. Jánosék, és az orvos beültek a doktor kocsijába, és Budapest felé vették az irányt.

Károly még mindig nem akarta elhinni, azt, amit barátja János mondod. Kétellgetett benne, azt hitte, hogy így akarja átvenni a magyarországi üzletet Bocskaitól, János.

Vera, beindította a kocsit, szólt a bányatisztnek, hogy Budapestre mennek, de jönnek vissza nem sokára, addig felügyelje a munkálatokat. Közbe beült Kari is, és elindultak a Honvéd kórházba.

Vera, közben észrevette, hogy Károlynak valami fúrja az oldalát.

 

-         Mond mi bánt Téged? Mit nem hiszel el?

-         Én?

-         Igen, Te szerelmem, látom rajtad.

 

Károly elmesélte, hogy miért nem hiszi el, azt, amit barátja mondod.

 

-         Szívem, ez butaság, János nem viccelt. Elég rémülten mondta, hogy mi történt. Hallottam Bea sírását is.

-         Bea, sírt? Ezt nem hiszem el, hogy sírt.

-         Miért nem hiszed el?

 

Vigyázz! Majdnem elütöttél egy rókát. Inkább odafigyelj a vezetésre, és nem én rám. 

Hogy a fenébe figyeljek oda, mikor neked próbálom megmagyarázni, hogy evvel Jánosék nem vicceltek.

 

-         Jól van, elhiszem. – feleli Károly.

-         Elhiszed, ez nem igaz. Másfélórán keresztül magyarázom, hogy ne kételkedj, János szavaiba, közben majdnem elütők az úton egy állatott, és Te kijelented, hogy elhiszed. Tóth Károly gratulálok, nagyszerű.

-         Inkább odafigyelj, mikor vezetsz.

-         Oké, figyelek, de a kórházig csend.

-         Jól van megbeszéltük.

 

Tovább már nem vitatkoztak Veráék, a kórházhoz értek, beálltak a parkolóba. Vera telefonált, hogy Jánosék mikor érnek a kórházhoz, mert ők már a parkolóban vannak, és itt megvárják őket.