Fegyver

 

Vera épp a reggelit készíti, szeleteli a kenyeret, tálcára rakja a vajat, a bögre kakaót, kis doboz lekvárt, hogy bevigye Karinak az ágyba. Kari, még egy picit lustálkodik, hisz vasárnap van, így nem kellett korán kelni, nem kellett bemenni Gántra. Kariék, Gánttól két kilométerre vettek egy kis házat, telekkel.

 

-         Vigyázz viszem a reggelit, maradj ott, ahol vagy, megyek. – kiabálja Vera.

-         Nem, megyek sehova várlak. – válaszol vissza Károly. 

 

Vera épp elhelyezkedik, és adná Károlynak az első szelet kenyeret, mikor a szobában megszólal a telefon. Vera, kikászálódik az ágyból, és felveszi a mobilt. 

 

-         Halló!

-         Szia Vera, János vagyok, kapcsoljad be a számítógépet, mert van részetekre egy kis meglepetésem.

 

Vera, szól Károlynak, hogy jöjjön a gép elé, mert Jani üzenni akar valamit. Bekapcsolta a gépet, és ott ülnek, várják, hogy a csatlakozás létre jöjjön. 

 

-         Képzeljétek el, hogy Bocskainak van egy új nője. Egy kínai lány, valamilyen Tája, vagy mi.

-         Mi van, mi van Neki? – kérdi Kari.

-         Bolond ez, a fiú, nem Tája, hanem Tia. – mondja nevetve Bea.

-         Mi a baja?

-         Semmi, úgy hívják a nőt, hogy Tia.

-         Megörült? Hol van Ildikó? – kérdi Vera.

-         A kínai lány akupunturával foglalkozik, és mikor reggel bementünk Lacihoz, épp akkor tele volt tűzdelve tűkkel a háta, akkor vette kezelésbe a főnököt.

-         Ildi, ezt hagyta? – kérdi Vera

-         Ildi nincsen.  lldi, elment a média iparba dolgozni, valamelyik Tv-hez. Elment Lacitól. Cserébe kapta a kínai Leányt, Tiát.

-         Nahát, ez meglepetés. –válaszolta Kari.

-         Károly, csak neked mondom hogy jó nő a kínai, csinos szemrevaló csaj, szép feketehosszú hajú, karcsú, mandulaszemű, csaj. Ezt írta ki az orvos nekünk. 

 

Mintha összebeszélt volna a két lány, egyszerre mondták a két fiúnak, Károlynak, és Jánosnak:

Majd adok, én neked kínai nőt, majd adok én neked mandulaszemű lányt, és fejen legyintették a fiúkat.

Ők csodálkozva néztek a lányokra, hogy miért?

 

-         Amúgy mi újság van Veletek, hogy vagytok?

-         Semmi, János barátom, végre jól vagyunk, beindult az üzlet, hála ’Istennek, így tudtunk venni egy kis telket, házzal, és ott élünk Verával, édes kettesben.

Úgy számoltuk, hogy jövő hónapban vennénk egy kis szőlőt a tihanyi félszigeten.  Ez még nem biztos, csak akkor veszünk, ha bejön a következő fuvarból a pénzünk.

-         Veletek mi van?

-         Semmi, még Beával itt vagyunk Bocskai kúriáján.

-         Hogy bírjátok még elviselni Lászlót?

-         Már egyre nehezebben, azt hiszem, már túl értékeli magát, már ott tart, hogy csak Ő, és Ő, és Ő az ’Isten, senki más nem szólhat bele, az üzletébe, nem adhat neki tanácsot, és nem fogad el senkitől sem. – feleli Jani.

-         Eddig is így volt.

-         Ez igaz, de eddi legalább rám hallgatott.

-         Igen, eddig hallgatott Rád János, de most látod, hogy nem.

-         Látom, hogy ki van fordulva magából. Beával úgy gondoltuk, hogy nem sokára

Mi is elmegyünk, egy kis városba, és ott nyitunk egy kis üzletet. Vállalkozunk. Valamit.

-         Ez nagyon jó ötlet. Vágjatok bele nyugodtan, mert látom ez nem egy járható út,

amit László művel. Örülők, hogy hívtatok, kikapcsolom, mer érkeztek Hozzánk a szomszédok, egy kis ismerkedésre. Sziasztok.

 

Károly, és László elbúcsúztak egymástól.