Fegyver

LXIII. rész.  – számon kérés -

 

Horvátországon simán mentek át semmi akrecitás már nem érte Őket. Átlépték a Horvát - Magyar határt. János előkereste a mobiltelefonját, és azonnal felhívta Bocskait, és jelezte, hogy ha hazaérnek, azonnal beszélniük kell. Legyen akkor otthon, mert fontos, amit szeretne mondani.

Bocskai utasította a kapunál az őröket, hogyha meglátják közeledni a Wolskvagent, akkor nyissák ki a kaput, szabad utat biztosítsanak Jánoséknak.

Mikor Jánosék a ház elé értek, le se állították a motort, és rohantak fel Lászlóhoz, számon kérni a történteket.

 

Berontottak László dolgozószobájába. Nem volt ott. Kimentek a kinti teraszra, de ott se volt. Bea észrevette, hogy az úszómedencébe van. Lerohantak hozzá.

László éppen úszott.

János a medence széléhez guggolt, és szólt Lászlónak.

 

-         Laci, légyoly kedves, és gyere ki, mert szeretnénk Veled beszélni.

-         Már megint, mi a baj?

-         Gyere ki, és elmeséljük.

-         Mi a fenét csináltatok már, hogy Ti nem tudtok balhé nélkül visszajönni Olaszból, Nektek mindig balhézni kell?

 

László a víz felszínére csapott dühében.

 

-         Hogy Mi? Kedves László, – folytatja Bea – tán kérdeznéd meg a barátodat, Ricco Sandors, hogy Ő mit csinált Velünk Horvátországba, és utána szidhatsz Minket. de ezt a hang nem tűröm el. Te, itthon csücsülsz a hátsódon, és várod a pénzt, de a pénzért Mi küzdünk meg az olasz barátaiddal. Tud meg, hogy nem könnyű Tőlük, csak úgy egyszerűen eljönni. Ha még nem vetted volna észre, hogy nem az Embereid, azaz Mi csináljuk a felhajtást, hanem a barátaid. – fejezte be kitörését Bea.

-         Beám, igazad van, de csillapodjál le. – nyugtatja Jani

-         Hogy, hogy csillapodjak le. Hát nem Téged vágtak pofon, és nem Rád fogták az élesre töltött fegyvert, és nem engem szorítottak le földre, úgy, hogy meg se tudtam moccanni, és én csillapodjak le, János!

-         Beám, jól van igazad, van. Tényleg nem Mi voltunk …

-         Állj! – szól közbe László. Mi történt meséljétek csak el.

 

László ki úszott a medence szélére, és kijött a vízből, megtörülte magát, felvette a fürdőköntösét, majd az asztalhoz mentek. Leültek, töltött Jánosnak, és Beának egy kis italt, Ő pedig egy forró teát kortyolgatott, és hallgatta Jánosék beszámolóját az esetről.

Miután Bea, és János elmesélték, hogy miért, és hogyan bántak el Velük az olaszok, Bocskai kérte, a táskából a könyvet.

Mikor megkapta, és kinyitotta, látta, hogy a két kapszula tényleg nincs benne. Akkor döbbent rá, hogy Ricco, a barátja, és üzlettársa alaposan átverte Őt. 

Bea most, hogy látta Bocskai döbbent arcát megkérdezte tőle, hogy tulajdonképpen mi volt a kapszulákban?

-         Kapszulákban a kábítószer finomított olaja volt. Annak egyetlen egy cseppjéből egy kis labor munkával, több kábítószert lehetett volna előállítani. Tehát értékes árú, amit az olasz barátaink odaadtak, de kis idő múlva vissza is vettek. – felelte Bocskai.

-         Értem, akkor ezért volt ez, az akció, ami majdnem az életünkbe került.

-         Igen, Bea.

 

Intett az egyik testőrnek László, hogy hozzák a telefonját.

 

Tárcsáz, és felhívta Ricco Sandorst. 

 

-         Halló Ricco!

-         Halló László, mit szeretnél?

-         Csak, azt kedves barátom, hogy miért törtél rá az embereimre, és miért vetted vissza a kapszulákat, amikor megbeszéltük, hogy az itteni laborba fogjuk elő állítani az anyagot, Te pedig nem tisztséges módón elveszed. Nem értem, a dolgot, pedig én ezt már kifizettem, ezt magyarázd el nekem.

-         Az, úgy volt, hogy a Te embereid … - folytatta volna Sandors, de László közbe vágott.

-         Igen, az én emberei, akik már ismernek Téged barátom, tudták, hogy milyen vagy, de ők most nem tettek olyat, hogy így viselkedjetek Velük.

-         László, ez farkas törvény, itt Olaszországba ez így megy, örülj neki, hogy élve hazaküldtem Őket, mert legközelebb csak tepsibe kapod meg az embereidet, ha továbbra is így fenyegetőzöl! Érhető vagyok László.

-         Na, ide figyelj Sandors, ha már itt tartunk, akkor a másik üzletünk sem jól virágzik, mondták az embereim, hogy nem mindig időben érkezik vissza az alumínium, hanem csúszik egy-két hetet. Ez is olasz módszer?

-         Nálunk itt válság van, olyan, mint a többi Írországba …

-         Na elég! Figyelj barátom, szerinted nálunk Magyarországon mi a fene van?

Kit érdekel az ország helyzete, amikor a forrás máshonnét jön, és nem kell megdolgozni érte. Ki a fenét érdekel! Engem az érdekel hogy az én zsebem legyen tele, és minél jobban. Értve vagyok kedves Ricco Sandors barátom!

     -    Még Te mondod meg nekem, hogy mit csináljak! A farkas törvény, az farkas

          törvény, én a mi törvényünk szerint járunk el, és nem a te törvényed szerint. 

          Laszló!

-   Na, jó most fejezzük be Ricco, most nincs semmi értelme, hogy kiabáljunk

         egymással, holnap felhívlak.

 

László felidegesítette magát, és földhöz csapta a telefont. János, és Bea összenézett, és levonták a tanulságot, hogy tulajdon képen semmi konkrétum nem hangzott el, csak egymással kiabálta. Elköszöntek, és elmentek a szálláshelyükre.