Fegyver

LVI. rész.   – második olasz szállítás -

 

Bocskai behívja Beát, és Jánost a dolgozó szobájába, a következőket mondja nektek:

 

-         Úgy készüljetek, hogy holnap reggel kilenckor fogtok indulni Riccohoz. Az összeg itt van János, ami fedezi, a benzinköltséget, és az egyszeri étkezést. Ja itt a kocsi kulcsa is. Mielőtt még megkérdeznétek, hogy milyen kocsival fogtok menni, elárulom, hogy nem a Peugeottal, hanem egy legújabb Wolksvagennel fogjátok a bútort szállítani. Sandosr a francia kocsit még nem adta vissza.

-         Lehet, hogy azért, mert a tűzharcban, ha jól emlékszem eltalálták. – mondta Bea.

-         Nem számit, most német autóval mentek. Pihenjetek, és készüljetek az indulásra.

-         László, egy pillanat, Károlyjékról mi a hír? – kérdi János.

-         Már ott vannak Gántton, és előkészülnek a termeléshez, valószínűleg, hogy hamar beindítják a fejtést.

-         Köszönjük a hírt, Laci.

 

László kezet fogott Beával, és Jánossal, elköszönt, és távozott a dolgozószobából. Beáék, még sétállak egyet a tó partján, majd a szálláshelyükre mentek, s a holnapi indulásra készültek.

 

Másnap reggel:

 

Mikor János, és Bea Bocskai házához közeledet, látták, hogy már ott van a legújabb Wolksvagen a ház előtt, motor már jár, hangtalanul.

 

Beültek a kocsiba, és elindullak Terni felé. Az előzőekben járt útvonalat követték, így hamar elérték a horvát – olaszhatárt. Eddig semmi nem akadályozta az előre haladásukat az úton.

Átlépték az olaszhatárt, úgy a határtól 20 km-re rendőri igazoltatás alá estek. Bea messziről látta a rendőr karjelzését, így lassított, és félre húzódott.

 

Rendőr felé megy. Bea leengedi az ablakot, és várja a rendőrt.

 

-         Jó napot, kérem az irataikat! – mondja a rendőr.

-         Jó napot! – felelik

-         Rendőr nézi az iratokat, és emlékezett, hogy már látta őket. A személyek ismerősnek tűntek.

-         Beára néz, és ezt mondja: Nicsak, nicsak régi ismerősök, újra itt vannak!

-         Igen, őrnagy úr, de remélem nem gond.

-         Nem gond, hölgyem kissé megváltozott, szebb lett. – bókol az őrnagy.

-         Kedves, és köszönöm. – válaszol vissza Bea.

-         Önök, ha jönnek hozzánk valamiért mindig, belefolynak az ellenőrzésekbe.

-         Úgy látszik, hogy igen, de csak akkor mikor Ön ellenőriz minket. – mosolyogva mondta Bea az őrnagy felé.

-         Látom nagyon, szeretik hazánkat, Olaszországot!

-         Igen szép ország a hazájuk.

-         Több napra maradnak?

-         Még nem tudjuk, őrnagy úr –feleli Bea.

-         Rendben, köszönöm. További jó utat. – köszönt el az őrnagy.

 

János, ezt megúsztuk jelentette ki Bea. Tovább folytatják az utat. Kb 2 km után észrevették, hogy egy Susuki, és egy Yamaha motorkerékpárosok tisztes távolságból csatlakoznak hozzájuk. Időnként előre megy az egyik, majd kitér, és beáll utánuk. Majd a másik motoros ugyan ezt megcsinálja. Később, a motorosokhoz csatlakozik egy Fiat típusú nyitott sportkocsi.

 

-         János ez mit jelent, milyen jelzés, és kinek? – tette fel a kérdéseket Bea.

-         Nem tudom, szívem, de érdekes, ez a szituáció. Minden esetre légy óvatos.

-         Az leszek.

 

Teljes kísérettel érkeznek meg Ricco Sandorshoz. Mikor a tanya közelébe értek, már nyílik a kapu, szabadon behajthattak, és be is állhattak a föld alatti hangárba.

Bea motor leállítja, oldalról két fegyveres férfi kocsijukhoz lép, kinyitják az ajtókat, intenek Beának, és Jánosnak, hogy kövessék őket. Jánosék, kissé izgatottak voltak, hogy most mi fog történni velük.

Ricco Sandorshoz vezették, ott átveszik a megbeszélt összeget, és visszavezetik őket a kocsihoz. Eközben a rakományt már elszállították, üres a raktér.

Most János ült a volán mögé. Motor beindította, és már kihajtottak a hangárból.

Sehol senki, majd ki az útra, itt sincs senki. Továbbhajtottak, itt már a két motoros kísérte őket, egészen a határig. Olaszországban meg sem mertek állni. Határ közelében a két motoros visszafordult, és egyre jobban távolodtak a Jánoséktól.

Átlépték a Horvát határt.