Fegyver

LX. rész.  – félre tájékoztatás. -

Károly, és Vera már a kitűzött cél felé haladtak. Elhagyták Budapestet, és Szigetszentmiklós irányába fordultak. A térkép segítségével megkeresték

A Gát utcát. Már kétszer is bejárták, de itt semmi nyom nem mutatott arra, hogy valamiféle akár külszíni, vagy egyéb bányáztat folyt, volna.  Vera, és Károly tanakodik, hogy mit csináljanak.

Vera megnyomja a gyorskeresőbe László számát, és átadja a telefont Károlynak.

 

-         Halló, itt Károly, és ott?

-         Jó napot, Ildikó vagyok, mit szeretne Károly?

-         Lászlóval beszélni.

-         Már is adom, kis türelmet.

-         Várok, köszönöm.

-         Szia László vagyok, mi a baj Károly?

-         Laci, itt vagyunk a Gát utcánál, de itt semmi külszíni fejtés nem találtunk, még nyoma sincs semmi féle tevékenységnek.

-         Hol vagytok, Károly, ismételt meg még egyszer?

-     Gáton. – feleli Laci

-         Nem ezt mondtam Nektek, hogy Gát, hanem Gánt, Te Ember, Gánt, érthető!

-         Jól van értem, de ne kiabálj.

-         Ilyen hülyeséggel az egész tervemet toljátok ki, a határidőt nem lehet így betartani, amit megbeszéltem Sansorssal.

-         Jó, megyünk Gántra. Szia.

-         Istenét, hogy már megértetted, szia.

 

Bocskai lecsapta a telefont.

 

-         Ezek vagy szerelmesek, vagy buták

-         Miért? –kérdi Ildikó

-         Képzeld, Gánt helyet, Gátra mentek. Veszprém, helyet lementek Szigetszentmiklósra, ezek nem, normálisak, én mondom.

-         Pedig azok, hidd el, mert Te mondat rosszul Kedvesem, Te mondat Gánt helyet, Gát-ot.

-         Akkor, biztos sokat ittam!

-         Lehet.

-         Lényeg az, hogy már ott vannak, és holnap elkezdődik a külszíni fejtés, és hozza a pénzt, ide Laci bácsi zsebébe, drágám.

-         Jól van, megyek ebédelni. Ha akarsz, akkor jössz velem, de látom, hogy már megint nem vagy olyan állapotba, hogy járni tudjál.

-         Jól van, na, Bocskai letette a poharat, oldalráfordult, és álomba szenderedet.

 

Vera, megyünk Gántra. Menjünk. Megnézték a térképen, hogy hol van Gánt, és elindultak. Másfél óra múlva oda értek. Felvették az ott lévő bányatiszttel a kapcsolatot.

Megnézték a terepet. A tiszt elmagyarázta, a fejtés lényegét, és beavatta őket a bánya munkálatokba egy picit.

Vera átnézte a könyveléseket, Károly pedig átnézte a bányázok névsorát.

 

      -    Mit keresel? –kérdi Vera

-         Nem tudom, de van egy megérzésem. – feleli Károly.

-         Drágám, ne töprengj, hidd el nincs miért. Ezek az emberek bányázok, és nem valami féle emberek. Ők tudják, hogy mi itt a munka, és nem fognak Minket becsapni. Ne keressél senkit. – nyugtatta Vera Károlyt.

-         Jó, de, itt valami nincsen rendben, érzem.

 

Vera Károlyhoz fordul, átöleli, és lassan, mondogatja, hogy nyugodjon meg, és kapcsolódjon ki.

Bányatiszt megmutatja a szálláshelyüket, és jó éjszakát kívánt.

Megszólal a telefon.

 

-         Bocskai!

-         Szia Laci, már itt vagyunk, átnéztünk mindent, bányázok névsorát, könyvelést is, láttuk a terepet, fel is mértük, és holnap már menni fog a kitermelés. Ha valami gond lenne, akkor értesítelek.

-         Köszönöm, Károly erről beszéltem, és ezt is várom Tőletek. Jó munkát! szervusztok. – köszönt el Bocskai