Fegyver

LIX. rész.   – feladatok kiosztása -

 

Még aznap este, együtt sétáltak a település utcáján, Károlyék, Jánosékkal. Téma volt séta közben a László által felvetett újabb fuvar. Eldöntötték, hogy János, és Bea fog leutazni Ricco Sandorhoz.

 

Másnap reggel, mint a négyen Bocskai László házának nappaliban voltak. Várták Lászlót. Aki pontosan 10 órakor meg is jelent a napaiban, Ildikó társaságában.

 

-         Jó reggelt Nektek!  Örülők, hogy ilyen pontosak vagytok.

-         Jó reggelt főnők, és Ildikó!

-         Remélem sikerült eldönteni, hogy ki fogja a bútorokat leszállítani, Sandorsnak.

-         Igen, sikerült. – vette át a szót, János.

-         Na, kik az érdekeltek, ebben. Halljam a neveket!

-         Mi, ketten.

-         Kik, ki az a Mi ketten?

-         János, Beára mutatott, evvel jelezte, hogy Ők.

-         Miért nem Vera, és Károly? –kérdezte Ildikó

-         Ez, jó kérdés. Tényleg miért nem Ti ketten Karcsi barátom?

-         Azért, főnők, ha szabad szólnom, – szólalt meg Vera – én lőttem le a két emberüket, mikor tűzharcba keveredtünk az olaszokkal. Nem lenne szerencsés, hogy Minket látnának újra ott.  

-         Oké, megértettem. Akkor Bea, és János gyertek Velem a dolgozó szobámba, ott megbeszéljük a részleteket.

 

Drágám, nyújtja Ildikó felé a kezét László, finoman felemeli a fiatal lányt, és elindultak a dolgozószobában. 

 

Míg Jánosék a megbeszélésen voltak, addig Vera, és Kari vissza menetek a szálláshelyükre, és egy kihasználták a szabadidőt, és egy picit egymással foglalkoztak.

Másfél óra múlva János, és Bea visszament a szálláshelyre, benyitott Bea, gyorsan visszalépet.

 

-         Mit csinálnak? – kérdezte János

-         Szerinted.

-         Már megint, hogy ezek soha nem unják meg!

-         Ők, nem olyanok, mint Te Jani, Ők akkor csinálják, mikor jól esik nekik.

 

Bea kopogott.

Most már bejöhettek.

Meglepő látványban volt részük, mikor benyitottak. Vera, félmeztelenül ült az ágyon, Károlyon pedig nem volt semmi, és úgy töltötte ki a Wyskit a poharakba  

 

-         Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezte Károly

-         Ha, nem tart ilyen sokáig, akkor barátom pont akkor törünk Rátok, mikor Ti akcióban vagytok, és az nem lett volna kellemes Nektek. – felelte Jani.

-         Most tényleg mondjátok már el, az ég szerelmére. – mondja Kari.

-         Na, jó. Megbeszéltük, hogy holnap reggel megyünk. Négykor indulunk, az út minden akadállyal 15 órás lesz, oda, és vissza 13 óra.

-         Remélem, hogy visszajöttök! – mondta Vera

-         Ezt, én is remélem, és minden sérülés nélkül. – tette hozzá Bea.

-         Erre igyunk! Egészségetekre.

-         Egészségetekre Nektek is Károly barátom! 

 

Ittak a Wyskiből.

 

-         Tudjátok, hogy mit láttunk, mi van Ildikónak?

-         Nem, meséljétek el, hogy mi van a lánynak.

 

János mesélt, az óráról, hogy milyen különleges, hogyan néz ki, és mit tud az, a drága óra.

 

-         Mennyi volt az ára? –kérdi Károly

-         Arról nem beszélt, de finoman utalt rá, hogy az előző küldetés árával vetekszik.

-         Hű, az áldóját, akkor a lány valamit csinált Lászlóval, hogy ilyen drága órát vett ajándékba.

-         Vagy jól fekszik. – mosolyogva mondta Vera.

-         Te, Károlyom nem veszel nekem egy ilyen órát?

-         Nem, szívem. Te mást kapsz tőlem, meglásd.

-         Mit?

-         Mindjárt, verést, hogy ilyen marhaságokat beszélsz, Kedvesem.

 

Megszólalt a telefon.

 

-         Bocskai vagyok, azonnal kéretem Verát, és Károlyt a házba. Adta ki az utasítást Bocskai. 

-         Igen, László, már küldöm Őket. – felélte János.

 

Menjetek, úgy látszik, hogy Ti, is kaptok feladatot. Aztán, jól oldjátok meg.  

Vera, és Károly felöltöztek, és elindultak Bocskai házába.

Bekopogtak, László szobájába.

 

-         Gyertek, be.

-         Hívattál főnök, parancsoljál.

 

László, elmesélte, Verának, és Károlynak a lg újabb üzletét. Meg állapodtak, hogy lemennek Gátra, és megtervezik a beindulást, az ottani bányatiszttel, és elindítják az alumínium kitermelését, és a szállítást Olaszországba.