Fegyver

 LVIII. rész.      – László bejelentése. -

 

Mivel kellemes nyári este volt, a levegő sem volt hűvös, így Bocskai, és Károlyék a teraszon ültek le. Mindenkinek kihozták az egy pohár Wyskit.

László felemelte a poharat, és ezt közölte a társasággal.

 

-         Van egy bejelentésem felétek.

-         Haljuk, mi lenne az?

-         Riccoval kötöttem egy újabb üzletet, egy másik szállítmány fog menni hozzá.

Boldogok vagytok? 

-         Tényleg ennél jobb hírt nem is, mondhattál volna, Laci. – szólt János.

-         Most úgy csináljuk, hogy nem négyen viszitek a bútorokat, hanem csak ketten.

Lehet választani, hogy ki, kivel szeretne szállítani.

-         Ez tényleg jó, megleptél, most Minket Laci, - szólt közbe, Károly -, tényleg

levihetjük a bútorokat, de ki biztosít, hogy épségben fogunk vissza jönni, ismernek már ott Minket. Ha nem tudnád László barátom, akkor emlékeztetlek, hogy nem egy egyszerű esett volt onnét eljönnünk. Embert öltünk, mert csak úgy tudtunk megmenekülni. Vagy Ők, vagy Mi ez volt a tét.

Te visszaküldesz Minket a halálba. Akkor csak két embered marad, erre nem gondoltál Barátom. Fejezte be a mondatot Károly.

 

Bocskai felemelte a poharát, és kortyolt egyet, közben szemeivel végig futott a társaságon. Kíváncsian fürkészte a szemeket. Nem sokat olvasott, ki belőlük.

 

-         Vállaljátok? Inkább úgy teszem fel a kérdést, hogy melyik páros vállalja, két lány, vagy két fiú, vagy vegyes páros?

-         Mi? – egyszerre ordítottak fel.

-         Te lányokat akarsz halálba küldeni, nagyszerű főnők vagy, László. – mondták a fiúk.

-         Na jó, meggondoltam magam vegyes páros, megy. Ha vállalja valamelyik páros, akkor megtoldom a pénzét fél millió euróval. Na, ki vállalja?

 

Egymásra néznek, nem tudtak szóhoz jutni az ajánlattól. Bea, és Vera megfogták János, és Károly kezét. Kissé megszorították. Végül, János szólalt meg a hosszúcsend után.

 

-         Ugye, emlékeztek, szegény szerencsétlen Hildára! Fordult Laci, és Károly felé.

-         Igen.

-         Na, akkor az, aki szállít az úgy fog járni, mint Hilda.

-         Ezt, le kell szállítani. Nyomatékosan, és utoljára kijelentem, hogy le kell szállítani. Befejeztem. Holnap reggelre kérem a szállító párost, hogy jelentkezzen nálam.  – Bocskai felemelte a poharát, és kiitta az utolsó kortyot is belőle.

-         Mi történt Hildával?

 

Bea, és Vera megkérték Jánost, hogy mesélje el, hogy, hogy járt Hilda. János, eleget téve a kérésnek, és elmesélte a két leánynak az egész történetet.   

Lányok csak ámulva nézték, János, időnként Karcsira pillantottak. Látták, hogy Karcsi a fejét a kezébe temeti.

László, nézte Károlyt, vállára tette a kezét, és ezt kérdezte Karitól:

 

-         Még mindig fáj?

 

Károly nem szólt semmit, csak fejével bólintott, hogy igen.

 

-         Gyenge vagy Károly barátom, nagyon gyenge. – jelentette ki László.

 

Károly felugrott a székből, László felé emelkedet, szemei vérbe forogtak, teste meggörnyed, keze már emelkedet, mikor a testőr Károly felé ment. János, Károlyt átölte, lefogta, és intet a testőrnek, hogy semmi baj nincsen, majd elintézi. Nyugodtan üljön vissza a helyére. János, lassan eltávolította Károlyt, Lászlótól.  Vera is felkelt, átölelte Károlyt, és nyugalomra intette. Odébb vitte, a teraszról, átölelte derekát, és elindultak, szép lassan sétálni. Közben kezével a hátát simogatta, nyugtatta.  

 

-         Látod, hogy mi csináltál, Laci. Ezt nem kellett volna mondani Károlynak.

-         Jól van, most mi van?

-         Mi van, még kérdet, láttad, hogy milyen hatást váltott ki belőle, hogy gyengének nevezted!

-         Nem így akartam, de azért meg kell mondani az igazat, nem?

-         Fejezd be, hisz Ő mindent megtett, hogy ne így süljön el a dolog.

-   Kedvesem, mielőtt összevesznétek, nem kellene abba hagyni ezt a vitát. – szólt Bea.  

-         Milyen vitát, mit beszélsz Te! Ki vitázik itt?

-         Hisz Te, és Laci.

-         Pontosan nem tudod, hogy miről van szó, és bele szólsz. 

-         De, én …

-         Bea, hallgass!  Megkérlek. Köszönöm.

 

Nyílik az ajtó. Ajtóban megjelenik Ildikó, és ezt mondja Lászlónak.

 

-         Laci, mikor fejezitek be, mert várlak!

-         Most.

 

László felállt, és szó nélkül távozott. Ajtóból visszaszól még.

 

Holnap 10 órára kérem a szállító párost, megbeszélésre. Beljebb lép, és becsukja az ajtót.

 

--------------------------folyt. köv--------------------------