Fegyver

LII. rész      – közúti ellenőrzés –

 

Miután Jánosék tudták, hogy őket figyelik, és követik, így minden lépésükről tudnak, a séta során elhatározták, hogy egy személykocsit eltulajdonítanak.  Csak az volt a kérdés, hogy milyet?

Hosszas tanakodás után megegyeztek, hogy típus marad a BNW, színben, ha lehet, akkor piros színű, de jó a fekete is. Rendszám volt még kérdéses, de mivel gyanús lett volna, hogy a saját kocsiról leveszik, és kicserélik, így abba állapodtak meg, hogy egy külföldi rendszámú személykocsit visznek el. Városban sétáltak, az egyik parkolóban találtak, egy fekete színű, horvát rendszámú BNW –ét.

Bea megnézi a kocsit, riasztó úgy néz ki, hogy be van kapcsolva. Kocsi alá néz, ezen nincs nyomkereső, megállapította. 

 

-         Figyeljetek, megpróbálom. – szólt János.

 

Megnyomja az ajtót, kinyílik, riasztó nem szólal meg, ez furcsa.

 

-         Bea, néz körül, itt valami nem stimmel. Vera, és Kari menjetek a lámpa alá, és tegyetek úgy, mint a szerelmesek, csókolózzatok, e közbe figyeljetek, ha valamit észleltek, akkor gyertek felém. – adja ki az utasításokat János.

-         Ezt a parancsot nagyon szívesen teljesítjük, ugye drágám. – feleli Kari.

-         Most ne hülyéskedj, légy oly kedves, jó!

-         Értettem, parancs, az parancs, gyere Verám, hajtsuk végre.

 

Bea jobban megnézi a személykocsit, de semmi különlegeset nem észlel, minden rendbe, jelzi Jánosnak. János fülel a kocsi belsejében, de semmi, beül, kinyitja a kesztyűtartót, benne egy kézigránát, amelyből két, egymástól különböző színű zsinór megy valahová.  Gyorsan eszmélt, (ha beindítóm a motort, akkor robban.), picit gondolkodik, (idő is sürget, mindjárt hajnalodik), szól Beának.

 

-         Bea gyere, láttam valamit.

-         Mit?

-         Gyere, figyelj, itt van.

-         Látom, egy kék, meg egy zöld zsinór, de melyik hová vezet, két lehetőség van.

Egyik zsinór az indítóhoz, másik pedig a benzintankhoz. Jó, de melyiket kell el vágni.

-         Beám próbált meg a zöldet.

 

Bea elvágja zöld zsinórt. Kocsi nem robban fel. Motor beindult.  János int Kariéknak, hogy siessenek. Károlyék beültek a kocsiba, és elindultak a saját BNW-jük felé. Mellé álltak, gyorsan átpakoltak, a marok lőfegyvert is, táskákat, (amelyben a pénzek voltak), és elindultak a határ felé.

 

-         Állj!- szólalt meg Bea.

-         Mi van! János, fékre lép, és megáll.

-         Mit találtál ki, már megint.

-         Rendszám!

 

Vera, és Károly már észbekapott, és futnak a tőlük 60 méterre hátrahagyott kocsihoz, hogy letépjék róla a magyarrendszámot. Futnak vissza, beülnek, és János már tényleg a határ felé hajt. 

 

Útjukat az E65-ös európai útvonalon folytatták. Már jóval Horvátország belsejébe jártak, Zelina határában János észrevette, hogy kék lámpa villog. Kocsiba elől a két fiú, hátul pedig a két lány ült

 

-         Megtaláltak. – szólat meg vezetés közben Jani.

-         Nyugi!

-         Vera tedd a pulcsimat a ruhád alá, mintha terhes lennél, és ha rendőr valamit kérdez, akkor tégy úgy, mintha fájásaid lennének.- adta a tanácsot Bea.

 

Rendőr int, János lehúzódik, motor jár.

 

-         Jó napot! Kérem az iratokat. – szólalt meg magyarul.

-         Biztos úr, kérem a barátnőm, vajúdik, Pesten van az orvosunk, sietnünk kéne, tudjuk, hogy mi a szabály ilyenkor, mikor közúti ellenőrzés van, de most az egyszer tegyen ellen, kérem? – válaszolt Bea.

-         De a rendszámuk, nem magyar, és Önök magyarul beszélgetnek.

-         Kettős állampolgár vagyok. – szólalt meg János.

 

Bea meglöki Verát. Vera, feljajdul. 

 

-         Na, jó látom, hogy tényleg fájdalmai vannak a hölgynek, siessenek, és vigyázzanak, egymásra. – feleli a rendőr.

 

János, nagy gázt ad, és elhajt az ellenőrzőponttól.

 

- Ezt megúsztuk, hála Neked Beám. – szólal meg az eddig csendben maradó Károly.

 

----------------------folyt. köv--------------------------