Fegyver

LI. rész.     - a különleges óra -

 

Laci miután felvette Ildikót Újpesten, elindultak a másik Erkel utcába, ahol Szélesi Emilnek volt műhelye.

Érdekes, hogy Te Ildi az újpesti Erkel utcába laksz, Emil barátom, akivel már rég óta ismerjük egymást Ő a ferencvárosi Erkel utcába, lakik, és ott a műhelye is.

Üllői útról befordultak az utcába, s már látszott a tábla, hogy itt egy asztalos, és bútorkészítő műhely van.

 

-         Látod, ott van Emil barátom műhelye.

-         Igen, látom.

-         Bejössz?

-         Bemehetek, szétnézek én is.

 

Megálltak a műhely előtt, kiszálltak a kocsiból, és bementek. Bocskai bemutatta barátjának Ildikót.  A két barát szétnézett a bútorok között, de Lacinak nem azok a bútorok tetszettek, amelyek ki voltak állítva, hanem újakat rendelt. Laci a régi stílusú bútorokat szerette. Rokokó stílus.

 

László összeállította a listát:

 

24 db széket,

   1 db kihúzhatós, 24 személyes asztalt,

   4 db komódot,

   3 db nagyszekrényt.

  

Barátom ezeket nekem egy hónapon múlva készítsed el nekem, és szállítasd ki hozzám, természetesen kézpénze fizetek, úgy ahogy múltkor is.

 

Közben, Ildikó sétál a műhelyben, és egy nagyon szépen díszített faragot fali fekvő órán akad meg a szeme. Lába is földbe gyökereztek, úgy nézte. 

Óra tulajdonsága az volt, hogy 2 méter hosszú, 30 cm magas, 15 cm széles, belül, felül egy 10 cm átmérőjű óra volt felfogatva, óra alatt átlátszó zselé. Ez olyan benyomást keltet annak, aki nézte az órát, mint ha víz lett volna benne, minden félórába jobbról – balra  Kolombus hajója a Santa Marai halad el, folyamatosan, majd megfordult, és órakor balról – jobbra folytatta az útját. Lány állt az óra előtt, és nézte, hogy a hajó szép lassan úszik, és halad tovább a vízszerű zselébe, amely időnként még hullámzott is.

 

-         Csodálatos!

-         Laci, gyere légy szíves, és ezt nézd meg. – szólalt meg a mozdulatlan Ildikó.

-         Gyere, már, mennünk kell.

-         Te, gyere, mert ilyet még nem láttál.

 

Odafelé menet, Emil meg kérdezte Bocskait, hogy

 

-         Honnét tettél szert erre a lányra?

-          Nyugodj meg barátom Ő nem az utcáról való, egyszer találkoztunk, és ennyi. Szerelem az első látásra.

-         Mennyi év van köztetek, hiszen Te 45 éves vagy.

-         Kösz, hogy szólsz, Ildi csak 22, és akkor mi van?

-         Semmi, csak fura, hogy nálad fiatalabb leányzóval vagy, aki őszintén nagyon csinos, szemre való, irigyellek érte barátom.

 

A két barát mosolyogva közeledik Ildi felé.

 

-         Mond, Kedvesem mit akarsz mutatni.

-         Csak ezt a különleges órát, csak néz, hogy …

-         Tényleg az.

-         Ildikó, Kegyed óra szakértő? – kérdezte Emil.

-         Igen, de ilyen órát még nem láttam, ez egy ritkaság.

-         Igen, - mondta Emil, de ez nem eladó.

-         Emil, nem érdekel, hogy mennyi, csak az ára, megveszem. – felelte László

-         Mondtam, Laci, hogy nem eladó!

-         Mennyi?

-         Egyedi ritkaság, és hangsúlyozom, hogy N E M  E L A D Ó!

-         Oké, akkor szeva, gyere Ildi, keresünk egy másik asztalost, aki megcsinálja nekem a bútorokat. Laci megfogja a lány karját, és kicsit megrántja.

-         Jó, jó, oké. Emil lehajtja a fejét, kezét arcába temeti, nagyot sóhajt, és meg kérdi, hogy mennyit ér meg neked az óra?

(Emil, tudta, hogy ha nem adja el Bocskainak az órát, akkor több milliótól elesik, de az óra felbecsülhetetlen értékű, ilyen óra az országban csak egy van. Ez is az övé, de ha nem adja el, akkor ugrik az üzlet. Ezeket gondolta, Emil magába, sok lehetősége nem volt, óra, és üzlet között kellett választani.)

-         László, Ildihez fordul. Mond az árát!

-         Perpillanat, 15 millió Ft. Néz a lány, Lacira, és Emilre.

-         Mennyi? Bocsánat Emil, barátnőmmel kell egy kicsit beszélnem. Félre vonultak. Te, bolond vagy, ennyi pénzt egy szar óráért, kilátott még ilyet, ez csak egy óra, semmi más. Nem vagy normális! Miért is jöttünk össze nem értem! Ha ezt tudtam volna, akkor nem hozlak be Téged a műhelybe, kint maradhattál volna a kocsiba, jobban jártam volna, az tuti!

 

Emil a műhely másik végéből csak azt látta, hogy barátja, eltorzult arccal, és heves karmozdulatokkal hadonászva magyarázz a lánynak.

Ildi, némán néz Lacira, majd a füléhez hajol, és hajol, és ezt mondja.

 

-         Figyelj, ebből az órából a Világon csak öt darab van, itt hazánkban csak egy, van.  Ennek értékét még nem tudták megmondani, ez egy különleges darab. Helyedbe én áldoznák rá ennyi összeget, de ha, Téged nem érdekel, akkor mehetünk.

 

-         Rendben, kiállt Emilhez, csomagoltasd be, és megveszem.

-         Jó, így Kedvesem.

-         Köszönöm, Ildi csókkal köszönte, meg Lacinak az órát.

 

László kiment a kocsihoz, és hozta a pénzt Emilnek, és kifizette, az óra árát.

 

Elköszöntek Emiltől.

 

-         lldi, tényleg ennyi az óra ára?

-         Nem, ennek az órának az árát nehéz megállpitani, csak tippelni lehet. Olcson jutottál hozzá. Azt hiszed, hogy átváglak.  Miért vágnálak át, hisz azt akarom, hogy, hogy e kincs a Tiéd, legyen Kedvesem. – felelte a lány.

 

------------------------------folyt. köv.------------------------