Fegyver

XXXXIX. rész.    – kocsi rossz tartozéka -

Félúton találkoztak Jánosékkal, felvették őket, János, és Bea részvétét fejezte ki Károlynak. Félórával a komp indulása előtt oda értek a kikötőhöz. Vera elmesélte, hogy látta a „pincért”. János, és Bea egymásra néztek, meglepődtek.

 

      -         Még itt, is? – kérdi Bea.

-         Úgy látszok, hogy figyelik minden lépésünket.

-         Igen ez lehetséges, szólal meg a letört Károly.

-         Ezektől minden kitelik.

-         Iratok mindenkinél megvannak.

-         Igen, Beám itt vannak?

 

Sikerült bedokkolni, a Misnak nevű átkelő kompba.  Bea, rutinból bejárta a kompot, hogy nincs e valaki az ismerősök közül itt. Nem talált senkit. Megnyugodott, hogy már nem követik őket. Közben Vera, és károly a komp hátsó részéhez vonult. Vera átölelte Károlyt, fejét a vállára hajtotta, így próbálta nyugtatni a kissé még feszült barátját. János, és Bea is csatlakozott Kariékhoz.  Megbeszélték, hogy segítik társukat, mindenben. A nyolc órás tengeri út után végre kikötöttek, és már szárazföldön voltak. Már csak Horvát országon kell keresztül menniük, és otthon vannak magyar földön.

Kikötéskor Vera, Bea, és Károly gyalog mentek fel a partra, János hozta ki a komp belsejéből a BNW-ét.  Előbb az utasokat, majd a gépkocsikat engedték ki a kompból.

Veráék a komp felé fordultak. Bea, leguggolt, és úgy nézte a kidokkoló gépkocsikat. Nézi, nézi a kijövő járműveket, és valamit észrevesz a BNW-én. János megáll, és kinyitja az ajtókat, hogy beszálljanak Kariék, mikor Bea megszólal:

 

-         Állj, ne ülj, be! – hangosan kiáltja, és elrántja az éppen     beülő készülő Verát. Földre huppannak.

-         Mi van, mi történt? – kérdi rémülve Károly.

-         Valami van a kocsink alvázhoz rögzítve.

-         Bomba? – kérdi Vera.

-         Azt még nem tudom, de valami van. – mondja Bea.

-         Ne hülyéskedj, Bea ez nem vicc.

-         Cseszed, hobbyból mondom. Bea, mérgesen Janira néz, ha nem hiszed, akkor nézd meg!

-         Tényleg! – feleli a lehajolt János.

-         Várjatok, ne nyúljatok hozzá! Várjuk meg, míg mindenki elmegy innét, és utána próbáljuk megnézni, hogy az a valami micsoda. – javasolta Károly.

 

 Egy kamionos, mikor szép lassan odaér hozzájuk, megállt mellettük, letekerte az ablakot, és kiszólt a társaságnak.

 

-         Mi van, nem jöttök, már kikötöttünk, észrevettétek. Nagy gázt ad, mosoly üt az arcán, és elhajtott.

-         Nagyon vicces volt a srác.

 

Igen, de most már nézzük meg, hogy, mi a fene van a kocsinkon. Körbenéztek, sehol senki a komp is visszafelé indult, távolodott a parttól. Vera vékonyabb volt, mint Bea, hanyatt fekve bekúszik a kocsi alá. Maradjatok picit csendbe. Fülel, de nem hall semmit. Nem lát semmit, fény sincs a tárgyon. Kijön a kocsi alól, és mondja a többieknek, hogy nem bomba, ez csak szerinte, egy nyom követő lehet.

 

-         Ha semmi jel nem mutat, arra hogy bomba, akkor csak tényleg nyom követő lehet. – állapította meg károly.

-         Jó, oké, most éjjel 11 óra van, honnét vegyünk egy kocsi, és milyet? – kérdi János.

-         Ez, jó kérdés?

-         Bizony, de evvel egy tapodtat se megyünk. Itt maradunk a kocsi mellet, itt is alszunk, majd reggel kitaláljuk, hogy mi legyen. Először is kell venni egy kocsit, amivel haza tudunk menni. Mind jó, de itt hol lehet egy gépkocsit venni, és milyet, és mennyiért? A mondatott nem tudta befejezni, mert egy közeledő fényt, és kék villogót látott, Károly.

 

Rendőrautó megáll, kiszól egy rendőr.

 

-         Jó estét! – köszön magyarul.

-         Jó estét!

-         Mi történt, hogy még itt vannak? – kérdi a rendőr.

-         Hát, elfogyott a benzinünk, most néztük, meg lehet benne úgy két liter, és evvel nem tudunk haza menni Magyarországra.

-         Bizony, de reggelre menjenek valahogy, mert itt útba vannak, meg kellene magukat büntetnem, de hát nem láttam semmit. Reggel visszajövünk, ha itt lesznek, akkor büntetek.

-         Köszönjük a kedvességét, legfeljebb eltoljuk innét. – felelte Bea.

-         Benzinkút merre van?

-          Innét egy kilométerre, csak egyenesen. – felelte a rendőr, beült a kocsiba, és elhajtottak.

 

Már nem látták a rendőröket, fényük távolodott, így az emelkedőről feltolták a BNW-ét, és a közeli parkolóba helyezték el. Előbbi döntésüket figyelembe véve, a kocsiba aludtak, hogy másnap reggel egy másik gépkocsit vásároljanak valahol a környéken. Legalább is ebbe reménykednek.

 

-----------------------folyt. köv.-------------------------