Fegyver

XXXXVII. rész.  – Jánossal, és Beával 21 óra a Rab szigeten –

 

Jánosék kocsival mentek felfedezni, a szigetet, így neki előnyük volt, hogy több helyre el tudtak jutni, mint Veráék.

Szigeten hat Apartman volt, ahol tudtak étkezni, és egy éjszakára a fáradalmaikat kipihenni.

János, és Bea a Hotel Arbiana Apartmanban szálltak meg 82 Euróért, ez a sziget egyik legdrágább Apartmanja. A komp kikötő 100 méterre volt a szálláshelyüktől. János igényeit ez kielégítette.

Szobájukban, klíma, telefon, számítógép-használat, fax- használati lehetőségek voltak.

Amit János ki is használ, mert egyből Internet kapcsolatot hozott létre Bocskaival.

Leírta, hogy menekültek meg az olaszoktól, és porul jártak az útvonalválasztásban is. Tájékoztatta főnökét, hogy másnap 16 órakor indul a komp és este 20 órakor, már szárazföldön lesznek, és irány Magyarország. Beszámolt még az anyagiakról is, hogy nem igen sokat költöttek az út folyamán.

Ez alatt, Bea a fürdőszobából kiabál, hogy

 

-         Jani, nem zuhanyszol meg?

-         Mindjárt megyek, várjál meg.

 

Közbe működésbe hozta Bea a nagyméretű fürdőszobában a jakkusit.  Ott várta Janit. János belépett a fürdőszobába, és meglátta Beát nem a fürdőkádban. Jakkusiban egy pár órát szemtől, szembe, néha közelebb is eltöltöttek.

Miután jól ki áztatták fáradt testüket, egymást megtörülték, felöltöztek, és lementek vacsorázni. János, mivel igényes ember, így igyekezett a helyi specialitásból rendelni, enni valót. Két fő részére. Ez a következő volt:

 

Leves: Manestra, ami vörösborral leöntött, pirított tésztából, zöldséggel, és babból áll,

Lignja (tintahal): amit bor, és tengervíz keverékéből főzik.

Prsut: szárított sonka, olajbogyóval

 

Mikor ezt Bea meglátta, mereven nézte a kihozott ételt.

 

-         Ezt mind meg fogjuk enni?  - kérdi Jánostól.

-         Igen, ez egy Horvátországi specialitás, ami nagyon finom, sok benne a vitamin, és a fehérje.

 

János örömmel, hogy végre ehet egy igazi specialitást Bea kételkedve, ízeket kóstolgatva, kisfalatokkal, de végül megette. Számlát Jani kifizette, és kimentek a teraszra, nézni a most már csendes tengert.

 

-         Lemegyünk sétálni? – tette fel a kérdést János.

-         Miért is ne. – felelte Bea.

 

Hosszú órákat sétálta a homokos tengerparton, mind a szerelmesek, kéz a kézben.

János, észrevette, hogy egyre jobban vonzódik Beához. Ahogy elnézte a lányt, már rájött, hogy nem csinált rossz cserét, Karival az elején. Akkor még nem hit benne, hogy ilyen szoros kapcsolat fog majd létrejönni kettőjük közt. Most úgy érezte, hogy vonzódása már kevés. Így jobban átölelte, hogy érezze a lány szeretetét. Időnként megálltak, és megcsókolták egymást, majd a homokra feküdtek, úgy, hogy a tengervíz hullámai, mosta a talpukat, és úgy szeretkeztek. Kora hajnal volt, mikor a hullámok sűrűsödtek.

 

-         Menjünk kéne, Beám vissza az Apartmanba.

-         Menjük Drágám.

-         Köszönöm a kellemes esti sétát. - mondta Bea, Janinak.

-         Szóra se érdemes.

 

Mikor elindultak visszafelé, érezték, hogy ha lépnek, akkor fáj egy kicsi a talpuk. A hullámok, kiáztatta a talpukat. Visszaértek az Apartmanba, felmentek a szobájukba, és lefeküdtek, indulás előtt egy órával keltek fel.  

-------------------------folyt. köv. ---------------------