Fegyver

       III. rész.    - kérés –

Három hónap múlva:
Bocskai az irodájából telefonom hívja Tóthtékat. Telefon kicsöng, de senki nem veszi fel a készüléket.
Hol a fenébe lehet ez a Tóth, miért nem veszi fel ezt a kurva telefont - bosszankodik Bocskai.
Újra tárcsáz, de semmi, megpróbálja még egyszer, de most sem veszi fel a készüléket senki.
Mérgébe a dohányzó asztalra nagyot üt, a fenébe, mikor most kellene a szakmai tapasztalata, akkor nincs a vonal másik végén, - őrjöng - és az asztalra csap. Akkorát, hogy a hamutartó is megemelkedik, majd újra visszazuhan.
Egy óra múlva újra tárcsáz. Elhatározta, hogy a negyedik csengésnél abba hagyja, és már többé nem fogja keresni Tóthot.
Készülék kicseng. Egy, kettő, hár........om, né.... Már majd nem letette, mikor megszólalt egy női hang.

- Halló, tessék Tóth lakás.
- Jó napot, Bocskai ezredes vagyok a rendőrségtől, és Károlyt keresem.
- Mindjárt hívom.
- Kari, keresnek a szervtől - kiabál Klári.
- Ki?
- Valami Bocsai vagy Bocskai, a fene se tudja.
- Fenébe mit akar?
- Azt nem mondta - feleli Klári.
- Szervusz Károly, Bocskai vagyok.
- Szervusz László, miben segíthetek?
- Károly, arra szeretnélek megkérni, hogy ha tudnál, akkor befáradnál hozzám a kapitányságra, hétfőn.
- Már nem tartozom Hozzátok Laci.
- Tudom, tudom, csak bajban vagyok és a Te szakmai tapasztalatod kéne ebben az ügyben, ha
segítenél?

Kari, Klárira néz, aki a beszélgetés alatt ott állt mellette, megvonja a vállát, tanácstalan.
Klári súgja Karcsinak, menj, besegíts neki.

- Laci, akkor hétfőn reggel kilencre elmegyek Hozzád.
- Köszönöm szépen.
- Szervusz.
- Szervusz, akkor hétfőn.

Leteszik a készüléket. Mi a fenét akar ez a Bocskai, hiszen mondtam neki a múltkor, hogy már befejeztem a tevékenységemet a rendőrséggel. Kari, bemész meghallgatod, esetleg ha úgy látod, akkor segítesz, és hazajössz. Nyugtatja Klári Kareszt. Ne idegeskedj, nem éri meg.