Fegyver

XXXVIII. rész.   – betegség kiújulása –

 

Miután János elmesélte Sandorsnak Kari betegségét, Sandors elviszi Jánost a közeli laborba. Lelkére kötötte, hogy ha erről valakinek szól, még otthon is, Magyarországon, akkor Mark megkeres, és hangtalanul „elbeszélget” Veled.

János megígérte, hogy erről SENKI se fog tudni. Kellő „gyógyszert” (jó minőségűt) adod Jánosnak. Ez kitart hazáig.

Tájékoztatta Jánost, hogy az árát „baráti áron” le fogja venni a többiből.

 

Vera, Bea, és Kari kint voltak a kertben. Élvezték a napsütést, és a csendet.

Beszélgettek, hogy ezt jól meg csinálták. Ennyi eszük lehetett volna, hogy az épület be van kamerázva.

 

- Emlékezz vissza, hogy amikor átléptük a főkapu már, akkor a földből jöttek ki a kamerák, és tűntek el. – mondta Kari.

- Igen, így volt. – válaszolt Bea.    

-Ezt alaposan elszúrtuk, de nagyon. Erre gondolhattunk volna. Most már mindegy, megjártuk. Örüljünk, hogy ég élünk. – említette Vera.

- Ezt miért mondat, Vera? – kérdi Károly.

- Nem tudja?

- Nem, Bea. Ő Nem tudja.

- Jézusom! Most mit csináljunk, várjuk meg Janit? – kérdi Bea.

- Igen!  

- Miről van szó, lányok.

- Semmiről, Károlyom, semmiről.

 

János a park másik feléből, lassan bandukol. Benne is felmerültek a gondolatok, hogy ha nem így alakul a helyzet, akkor mi van, és mi lesz ez után? Meglehet e bízni az olaszokban? Ha igen mennyire? Adják az adott szavukat, vagy kihasználják őket? Vajon összejátszanak a helyi rendőrséggel, s aha igen mennyire biztos, hogy a rendőrség nem a saját hasznára játszik? Milyen összefüggés van Ricco Sandors,  Giovanni, és a rendőrök között? Még Bocskai sincs itt, hogy segítene, vagy Ő, itt kevés lenne? Ha átveszik a bútorokat, akkor az a szó, hogy „szabadon távozatnak”, azt mennyire tartják be? Fogják Őket követni, és ha igen ki? „Pincér”, vagy más?

János odaért Karcsiékhoz. Látja, hogy még hevesen beszélgetnek, és próbálják

megnyugtatni Károlyt. Aki egyre jobban izgatott, rángatózik, nem hagyja, hogy a lányok a kezét megfogják. Vera, próbálja megnyugtatni, lefogja két karját, és a következőket súgja a fülébe.

Karcsi, jó vagy nálam, enged el magad, enged, hogy megcsókoljalak. Enged!

Kari, csak üveges szemekkel néz Verára, és nem fogja fel, hogy mit mondott neki. Csak nézi Verát, e most nyugodt.  

 

- Mi van itt?

- Semmi, János, csak Károly még nem tudja, hogy mit szállítottunk.

- Persze, hogy nem tudja. Nem mondtuk meg neki. Erről, csak Ti lányok, és

én tudok. 

  

Vera, még mindig fogja Kari két kezét, és figyeli a szemeit.

Jani, gyere, már egyre rosszabbul van. János, már felszívta a „gyógyszert”, Bea elszorította Károly karját, János adta be a kellő mennyiséget.

-  Ez honnét van?

-  Sandorstól kaptuk, miénk már elfogyott, keveset hoztunk. Erre nem számítottam, hogy itt töltünk Terniben, vendégségben három napot.

-  Erre senki sem, János – felelik a lányok.

 

Hátuk mögött, a főkaput kinyiották, és egy 1960-ban készült Roys-Roys gurult be méltóság teljesen az épület elé. Kocsi megáll. Testőr kilép, nyitja a hátsó ajtót, és kiszáll Korvádo Giovanni.  – az átvevő. –

Lépcső aljában, már Ricco Sandors várta.  

 

--------------------folyt. köv.-------------------