Fegyver

 XXXIII. rész.   –megérkezés –

 

Szép lassan megérkezett a Ferrari. Kiszáll a pincér, és informálódik, hogy mi történt.

Vera, kiszáll a BNW-ből, és elmesélte az eseményt, de semmi gond nem volt. Minden rendbe zajlott le, a rendőrök sem kíváncsiskodtak.

Pincér, megkérte Verát, hogy igyekezzenek, mert a Sandors főnők, már nagyon várja a bútorokat. Tájékoztatta a csoportott, hogy kb. még két kilométer, és helyszínre érnek. Ne ijedjenek meg, mert az út fele aszfaltos, a másik fele csak földút. A ház, mit keresnek, bent van az erdőben, erdő mellett vasútsín pálya van, ami igen sűrűn használja a Trenitala. A földúton lassan menjenek, és úgy fél távnál az út kissé elfordul balra, de megy tovább egyenesen is, de ők a bal irányt kövessék, mert az vezet a házhoz. Vigyázzanak, nehogy baj essen a szállítmányban.

Vera, megígérte, hogy mindent úgy fognak csinálni, ahogy megbeszélték. Pincér elköszönt, előre megy, nehogy a rendőrség mielőtt még jobban felfigyelne rájuk.

Ferrari motorja felbúg, és lassan eltünk a messzeségben. Levegőben, a terület fölött a rendőrségi helikopter köröz.  

Két kocsi, a bútorszállító, és a kísérő kocsi a megbeszélt útvonalon halad tovább.

Mikor a földúthoz érnek, akkor megállnak. Vera kiszáll, és odamegy Károlyékhoz, és ezt mondja nekik.

 

-         Előkészítjük a fegyvereket, mert itt látjátok, hogy az erdő szélén megyünk tovább, az olaszoktól, még az is várható, hogy megtámadnak Minket, nem hiába ment előre a pincér. Már leadta a jelzést, hogy készüljenek, mert jönnek a magyarok. Minden esetre, ha ez bekövetkezik, akkor, ha meg tudtok fordulni, akkor teljes gázzal, ami a csövön kifér visszafelé mentek. Ha kell.

-         Veletek mi lesz?  – kérdi Verát, János.

-         Mi, majd eltartjuk Őket.

-         Ti, csak meneküljetek.

-         Reméljük erre nem, kerül sor.  – mondja Károly.

-         Reméljük. – feleli Vera.

 

Bea, eközben a kocsiba már előkészítette a két kézi fegyvert, egy gomb megnyomásával a két első lámpák alatt megjelenik a két fekete „pont”, két AM 762-s

gépfegyver csöve. Betöltötte a két pisztolyt is. Lassan mentek, az út felénél balra fordultak, és már látták Ricco Sandors házát.

A bekötéstől 300 méter távolságba volt. Mögöttük egy katonai szerelvényhúzót el lassan.  Az út veszélyesnek minősült, mert az út szélén sűrűn volt a növényzet. Bokrok, és cserjék, és fenyőfák. Itt nem lehetett tudni, hogy ha lőnek melyik irányból, történik, mert beláthataltan volt a terep. Ezért a konvoj lassan, óvatosan halad a célféle. Úgy 100 nagy kovácsoltvas kapu jelezte, hogy itt laknak. Kapunál két terepruhába ölözött fegyveres őr sétált. Ezt már távolból lehetett látni. 

 

 Kapuhoz értek. Egyik fegyveres őr felhúzta a gépfegyvert, felemelte a csövét, és a BNW-re rányitotta, amikor a másik fegyveres Veráékhoz, tart, Bea is felkészült, hátha be kell avatkoznia, de nem kellett. Egy párszót váltottak, őr intett a társának, hogy ők azok, és nyílt a kovácsoltvas kapu. Most már csak 80 méter volt a házig. Lányok észrevették, hogy a terület kamerákkal van felszerelve, ahogy a kocsik haladtak a ház felé, úgy tűntek el a kis feketecsövek, amik a földből jöttek úgy 50 cm magasan ki. Út végén egy enyhe balkanyar, és a ház bejárata előtt megálltak.

 

Bejáratnál, két testőr között egy kissé pocakos, jól öltözött, barnahosszú hajú, hátul összefogva, úgy negyvenes úr várta őket.

Vera, Bea, János, és Károly kiszálltak a kocsikból, és Sandors felé mentek, hogy üdvözöljék.

 

-Già, ho pensato che non era mai venuta qui!

 (Már, azt hittem, hogyha nem érnek ide!)
-Sì, c'era una piccola azione, ma è venuto fuori. - Vera ha risposto alla.

 (Igen, volt egy kis akció, de jól jöttünk, ki belőle. – válaszolt Vera.)

-Grazie a Dio che siamo già qui.

  (Hál, Istennek most már itt vannak.)
-Si prega di fáradjanak in casa mia e di riposo.

  (Kérem, fáradjanak be a házamba, és pihenjenek.)

 

Ricco Sandors, int a testőrnek, hogy a kocsikat vigyék be a garázsba. Bekíséri Veráékat a házba.

 

-------------------folyt. köv.-------------------