Fegyver

XXII. rész   - A zaj. –

 

Már úgy éjfél körül járt az idő, mikor az építkezésről valahonnét zaj hallatszik. Kari, óvatosan felemeli az építkezésre néző ablakot, és álmos szemekkel figyeli, hogy honét jön a zaj. Látja, hogy a ház mellett parkoló kisteher kocsitól. Még jobban tágabbra nyissa fáradt szemét, hogy jobban megfigyelje a történteket. 

A teherkocsiról különböző méretű gépeket, műszereket, és egyéb holmikat pakolnak le, és viszik az épület alá, majd hirtelen eltünnek a sötétségbe. Látja, hogy pár más ruhában öltözött ember rohangászik a kocsi, és az épület között, majd őket is a föld nyelte el.

Órájára pillant, hajnali két óra van. Fogja a tollat, és papírra veti azt, amit látott.

Visszafekszik, de már teljesen aludni nem tud. Tisztább már az elméje, szűkül a látása, émelyeg a gyomra, és nagyokat ásít. Elalszik. Reggel nyolc órakor ébred fel.

Megitta a kávéját, reggelizett, majd kisétál a konténerből. Mihelyt kilép az őr, aki tegnap kísérte mellette van.

 

-         Jó reggelt! – üdvözli Károly

-         Jó reggelt, Önnek is. – feleli a kísérője.

-         Látom, hogy megint vigyázni fog rám?

-         Igen, tán nem okozz problémát.

-         Már nem, megszoktam.

 

Károly felkeresi Jánost, és tájékoztatja az építkezés eddigi eredményéről, és most már a tervek szerint haladva, elkezdhetik a kültéri munkákat, nemes kővek lerakását,

Kertépítést, szökőkutak helyének kialakítását, építését. Tájékoztatja, hogy erre a munkafolyamatra van elő írva egy-két hét, és utána át lehet adni az épületet.

János megköszöni a beszámolót, és ebédre invitálja barátját.

A két jó barát együtt ebédelnek. János megkérdi Károly, hogy, hogyan érzi magát?

 

-         Nem mindig tökéletesen, vigyáznak rám, mintha bűnőző lennék, állandó gyakori rosszul létek, feszültség, Zsu hiánya, és a zaj, ami már napok óta van éjelente a ház körül.

-         Milyen zaj?

-         Olyan fura, mintha gépeket szerelnének össze, nagyon hangosan, vágás, csiszolás, hegesztés, durranás ilyen ehhez hasonló zajokat hallok, úgy éjjel két óra körül.

-         Honnét?

-         Úgy hallatszik, mintha a ház körül, vagy az erdőből jönnének a hangok.

-         Á, az nem lehet, tán valami vad állatók őszi nászát hallottad, barátom, mosolyog János.

 

Károly feláll, és az illemhelyre távozik.

János, hívja ez idő alatt, Bocskai Lászlót, hogy jobban hangszigetelni kell a labor belsejét, mert minden kihallatszik a laborból.

Károly visszaül az asztalhoz.

János emeli a poharát, barátja felé mutat, és ezt mondja:

-         Akkor igyunk, hogy ez a ház elkészül, és a munkánkra.

-         Oké. Két pohár összekoccan, és kihörpintik poharaikat.

 

 ------------------------folyt. köv.--------------------