Fegyver

verselo•  2011. március 11. 10:23

XX rész.   - építkezés folytatása –

János, és az építésvezető (Károly), felmennek a tetőre, hogy a leesést tényét vizsgálják, hogy hogyan történt a baleset. Fent a tetőn semmi különöset, semmi jel ne mutatott arra, hogy az illető munkás valamibe megbotlott volna. Megállapították, hogy a munkás, biztos a kelleténél sok alkohol volt a szervezetébe, és e miatt szédült meg, és esett le. Így lelte halálát az építkezésen. A munkásokat kikérdezték, hogy mikor jöttek visszafelé, ki mennyi alkoholt ivott. A szerencsétlen ember, azok közé tartozott, akik szerették a szeszt, de a munkájukban semmi kifogás nem volt. Ezt jelezték a főnöknek is. Így mind a három vezető megkönnyebbült, hogy semmi hibát nem okoztak.

Lefelé menet, Karinak csak járt az agya a zsákokon, hisz látta őket, még meg is kóstolta a kifolyt port, és meg állapította, hogy 'biz, ez porcukor. Hanem valami más por, de az izéről nem tudta beazonosítani a port.
Felmerült benne az, a gondolat, hogy tényleg látta a zsákokat, vagy megint a tudat kihagyása jött elő. Ahogy sétáltak az épületben, ismét szédülés jött rá, járása már nem volt stabil, mire kiértek, Karit úgy kellett támogatni. Azonnal a szálláshelyére vitték. Már a „gyógyszert” vénásan adták be. Károly nem ellenkezett, hisz azt sem tudta, hogy hol van.  Bocskai László, és Dénes János terve végül, lassan sikerrel járt.

Károlyra már jobban kell figyelni, és a napi adagját be kell adni.
A munkát folytatták tovább. Befejeződőt a koszorú, meghozták a tetőgerendákat. Az ácsok, már állították össze a tető gerincét a földön, hogy majd daruval a helyére emeljék.
János, észrevette, hogy barátja nincs jó állapotban, megviselte a baleset. Így János, nyugtatót adott barátjának. Másnap már annyira szilárd volt a koszorú, hogy a tetőszerkezetet már fel lehetett rá tenni. Összeállították, és már tették fel a cserépléceket, és a cserepeket. Evvel a ház fedél alatt volt, már csak a külső vakolás hiányzott.
Károlyra egy őr vigyázott, amíg a „gyógyszer” a szervezetébe van, hogy kárt ne tegyen magában.    

Az építkezést addig egy helyettes megbízott vezette. Amíg az építésvezető más állapotban volt, a munkások fele, szép lassan a labor ajtaja felé vették az irányt, amit két fegyveres őrrel,

vigyáztattak. Az őrök felügyelték a lejáratott, felírták az emberek nevét, és belépés előtt átvizsgálták a ruhájukat. Ezért a szakemberek fizetésüket a főnök, kissé megemelte.

 

Károly a szálláshelyén ébredezet. A rá vigyázó őr, ezt jelezte Jánosnak. Aki gyorsan oda sietet a barátjához, őrt elküldte, és továbbiakban személyesen vigyázott rá. 

Fél óra múlva felébred.

 

-         Mi történt velem? – kérdezte a mellette ülő Jánost.

-         János elmesélte, hogy mi volt az építkezésen, és hogyan lett rosszul.

-         János a zsákok hogy hová tűntek?

 

János, nem válaszolt, és még egy adag „gyógyszert” nyomott Kari combjába.

 

Ettől, Kari kissé tompább lett, de még eszénél volt. Hívta segítségül barátját, Janit.

Kissé üvegesen nézett, de még azért nem, mert felállni, csak ült az ágyon, és kiabált.

 

-         Jani! Jani barátom, hol vagy?

-         Nyugi, itt vagyok melletted. Nyugodjál meg.

-         Mi történt velem?  Hírtelen, más érzésem van, másképp látom a világot, olyan…

-         Semmi, csak kissé fáradtabb vagy a kelleténél. Biztos a munkától. Biztatta, János.

-         Akkor jó, Kari már pislogott, de még tartotta magát.

-         Jani észrevette, megfogta a két vállát, és oldalra döntötte.

 

Mihelyt leért a feje az ágyra, már is alvásba merült, Károly. Most legalább négy óráig

Nem lesz semmi probléma, Veled barátom, és távozott a konténerből.

 

---------------------folyt. köv.----------------- 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!