Fegyver

XIX. rész.      – „ragasztó” eltűnése. -

 

Még az éj folyamán, János, az embereivel együtt megnézte, hogy Kari tényleg igazad mondott. A mélyedésből, a csapóajtó felnyitásával, simán le lehetett menni az erre kialakított helységbe, a laborba.

A csapóajtót alá dúcolták, és úgy alakították ki, hogy oda azon keresztül ne lehessen lemenni. A pince bejáratot másik oldalon, az erdő szélében, ahol senki se jár, de még a telek belterében van. Ott alakították ki. Ott ugyan is a növényzettől védet helyen, az épület másik részéről, ez nem látható.

János ide megkettőzte az őrséget. Reggel hatkor, már nyoma se volt a tevékenységüknek. Hat óra, harminckor Bocskai megtekintette, a bejáratot, és megdicsérte János, és az embereit. Reggel hét órára már visszaérkeztek a külföldi munkások is.

Így Károly kiadhatta a munkafolyamatot, egyeztetett a csoportvezetőkkel, és megkezdődőd a munka. Már a másodig emeletnél tartottak, mikor megjött a mixer

kocsi. Kész volt a koszorú, és nyomatták fel a mixerből bele a betont. Egyszer az egyik munkás megböki Károly.

 

-         Főnök, kiabál, és rémült arccal mutat lefelé.

-         Károly is lenéz, és látja, hogy a munkás társa, beleesett a meszes gödörbe.

-         Károly int, leáll minden.

-         Hívja, a mobilján János.

-         Kicseng, felveszi, és ezt mondja: Kérlek, most ne zavarj, el vagyok foglalva.

-         János! - kiállt a készülékbe Kari

-         Mi ilyen fontos, hogy ilyenkor zavarsz?

-         B A L E S E T !

-         Mi?

-         Jól hallottad, baleset.

 

János, ott hagyott minden, és futott az építkezéshez. Azonnal értesítette Bocskait.

Bocskai az autójával, oda hajtott a baleset helyszínére, és megkérdezte a munkásokat, hogy mi történt, és megnézte, a meszesgödörbe lévő holttestet.

Azonnal összehívta, az embereket, és megszámoltatta, hogy mennyien vannak az építkezésen. Kérte, a létszám listát, és az alapján próbálták kitalálni, hogy ki volt az illető.

Ezt az időt, és a zűrzavart kihasználva, János emberei a „ragasztó anyagot” levitték a laborba, hogy a munkálatokat előkészítsék.

Ezt nem vette, észre senki, csal János nézet az órájára, és egy félpillantást vetett a zsákokat cipelő embereire. Fejbólintással jelezte, hogy minden rendbe van.

 

Körbesétálták az épületet, és Kari észrevette, hogy valami nem stimmel. Reggel még itt voltak a zsákok, és nyoma nincs, hogy itt voltak. A trepni is eltűnt.

 

-         Jani, reggel még itt volt a „ragasztó” anyag, most nincs. Hová tűnhetett?

-         László, és János egymásra néz, finoman.

-         Barátom, azt hiszed, hogy most engem a zsákok érdekelnek, mikor ez a szörnyű esett történt. – felelt Jani.

-         Inkább, derítsük ki a balesetet.

Igazad van. – feleli Károly.  

 

----------------folyt. köv.--------------