Fegyver

XV. rész.  – Károly rájön –

 

Másnap reggel Kari, úgy hét óra környékén ébred. Senki sem zavarta, mer ünnep volt, és ilyenkor László nem dolgoztatta a munkásait. Sok munkás volt a határon túlról is.

Karai az ágy szélén ül. Felöltözik, és felteszi a kávét főzni, visszaül az ágy szélére, és elmélkedik. Fejét kezébe hajtja, és igyekszik visszaidézni a gondolataiban az elmúlt fél évet, hogy mi, és hogyan történtek a dolgok. Már tisztul az elméje.

Teszi fel magában a kérdéseket.

Közben lefőtt a kávé. Előveszi a kávés bögréjét, két cukrot, kis tejet tesz bele, és kavargatja. Közben az elméje jár. Megitta. Poharat leteszi, asztalhoz ül, és papírt ceruzát vesz elő, és a következőket foglalja pontokba:

 

1. Mikor jöttem ide?
2. Kihozott az építkezésre?
3. Mi itt a feladatom?
4. Kikkel dolgozom?
5. Vendégmunkásokkal, vagy magyarokkal?
6. Mit, kinek építünk?
7. Miért vigyáznak Ránk fegyveres emberek? 
8. Ki itt a Főnök?
9. Hol van Zsu, és a Péter fiam?
10. Meddig maradok még itt?

 

A papírt szépen összehajtogatta, felállt, hogy megkeresse barátját, Jánost. Kilép a konténeréből, és látja, hogy az alagsorba egy kis tehergépkocsi tolat be. Látja, hogy az ott lévő örök 25 kg-os cementes zsákokat tesznek le egy trepnire, de ezek a zsákok másabbak voltak, a megszokottnál. Feltűnt, hogy a színük másabb volt, világosabb. Miden őr elment, üres volt az épület alja. Kari, körülnéz, senkit sem lát, a

látóterében óvatosan a zsákokhoz megy, újból körül néz, hogy nem jön valaki. Nyugtázta, hogy senki. Észreveszi, hogy az egyik zsák sarkánál egy kis lyuk van. Megmozdítja egy picit, és fehér por jön ki a zsákból. Úját alá teszi, és rájön, hogy ez nem porcukor. Felegyenesedik. Lépéseket hall. Gyorsan elbújik, az egyik mélyedésbe. Látja, hogy három ember közeledik. Az egyikben felismeri barátját, Jánost. A másik két ember, a két fegyveres őr. Majdnem elő bújik, de a következő beszélgetést hallja.

 

- Látom, hogy lerakták?

- Igen, vigyáztunk rá.

- Valamelyik zsák megsérült?

- Nem, hiszem.

- No, lássuk.

 

János körbejárja a trepnit. Látja, hogy az alsó zsákból, kissé folyik az „anyag”.

 

- Akkor ez mi? – üvölt a két fegyveressel. Már is pár gramm veszteségünk van.

- Kitől hajtsam be, ezt az összeget?  

Gyorsan oldják meg, hogy ne folyon ki több „anyag”.

 

A két őr, fejbólintással jelzi, hogy megértette a feladatott.