Fegyver

XII. rész       - „Gyógyult” Károly megkeresése. -

 

Azt tudta Dénes János, hogy Tóth régi szakmája kőműves. Az akció után, könnyen kezelhetővé vált, mivel idegileg összeroppant. Így könnyű volt Károlyt kezelni. Egy kis szigorral sikereket lehetett vele elérni. Jánosnak volt összeköttetése a pszichológián, így a megfelelő információkat beszerezte a volt munka társáról. A kellő információk tudatában kezelte Károlyt.

 

Ahogy megígérte felhívta telefonján.

 - Halló Tóth Károlyt keresem, Dénes János vagyok.

 - Szia, itt a mindig vidám, és fiatal Karcsika beszél.

 - Holnap délután elmennék Hozzátok, és megbeszélnénk a részleteket.

 - Címemet ismered, hogy hol lakom? - kérdi Károly.

 - Még a régi?

 - Igen.

 - Akkor holnap  17 órára ott leszek. Jó?

 - Igen, várlak.

 

Elköszöntek egy mástól. Mikor a telefont letette Károly, szólt élet társának Zsunak. Képzeld holnap ide fog jönni az egyik jó haverom, akit a rendőrségen ismertem meg. Képzeld munkát, ajánl nekem. Valami házépítést, vagy mit.  Akkor előveszem a szakmai könyveket, és kicsit átolvasom őket.  / Mivel, már rég dolgozott a szakmájában, és nem teljes az elméje, így átolvassa a könyveket, hogy elméletét frissítse. /. Estétől, késő éjszakáig bújta őket.

Másnap János pontosan becsönget, a Kakukkfa utca 22-be. Kutya már jelezte, hogy idegen jön. Csöngetésre Peti, Károly fia jön ki a házból.

 

 - Jó napot! - mondja Péter. - Már vártuk, Apu bent van.

-         Jó napot!

 

Péter bekíséri Dénes Jánost a házba.

 

 A két "kolléga" üdvözli egymást. János enged meg, hogy bemutassam Zsut.

 - Kézcsókom, Dénes János vagyok, Károly volt munkatársa.

 - Jó napot, Vilmos Zsuzsa vagyok.

Bemutatkozás után Zsu kiment a konyhába, kávét főzni.

 - Te, Karcsi, ha jól emlékszem, hogy nem Ő volt régen feleséged?

 - Jól emlékszel, János. Feleségem a betegségem előtt elhagyott, a szanatóriumból mikor kijöttem, utána nem sokkal ismertem meg e fiatal lányt, Zsuzsát. Azóta Vele, és a fiammal élek.

 - Térjünk a tárgyra, miért is jöttél hozzám?   

János ismerteti, Károllyal az építkezés tervét, folyamatát, és az elkészítés határidejét. Károly megnézi a terv rajzott, és kisebb módosítást belevitt a ház terv rajzába.

 - Oké!  Te nyertél, még is a szakember Te vagy, és nem én.

 - Közbe Zsu behozta a kávét, és kiszolgálja Károlyékat.

János, mikor önti ki a kávét Zsu, szemezik vele. A két tekintet összeér.

 - János, mit is mondtál, hogy mennyi pénzt fogok én e munkáért kapni?

János nem figyel, ha nem a lány szemét, és a dekoltázsát nézi. Kari megböki. Ja bocsánat, kissé elkalandoztam.

 - Semmi baj, ha Valaki átjön a szomszédból, mindig ez történik, ugye szívem. - mondja Károly.

 - Ha, Te mondod, akkor így is van. - vágja rá Zsuzsa.

 - A, fizetséged 1.000.000 Ft-t lesz, ennyit fogsz kézbe kapni.

 - Hű, az áldóját, hallod Anyukám ekkora összeget még nem láttam, megvakarta erre a hírre fejét, Károly.

 - Ennyi pénz, oké vállalom.

 - Van egy feltételem. - mondja János.

 - Az mi?

 - Bent lakásos.

 - Az mi? - ismétli önmagát Kari.

 - Az, az a folyamat, hogy elkezdjük a munkát jövő héten, és addig nem jössz haza, míg a ház el nem készül. Jó így?

 - Károly, Zsuzsára néz, Ő fejbillentéssel jelzi, hogy fogadja el.

 - Rendben!

A két "volt" munkatárs kezet fog, és evvel megkötötték a "szerződést".

-------------------folyt.köv.--------------------