Borsi Gábor Versek
VersEgy Gondolat
Sajnos mi csak állunk és nézünk,
Követelhetnénk de semmit se kérünk!
Minden ősünk szégyenkezve néz le ránk,
Hogy még mindig darabokban a hazánk!
Van ki velünk szurkol most az orosznak,
Van ki ezért mindünk a pokolra kívánnak.
Mert nem látják a lehetőséget,
Vagy nem is kívánják a Magyar érdeket!
Lehetőség, ha nyernek az oroszok,
Kicsiben de vissza szállnak a Kárpátok.
Földjeinkről ki takarodnak a patkányok,
Nevén nevezhetjük majd Ungvárt és Munkácsot.
Vereckén újra nemzetünk zászlaja lobogna,
Nem az a magyar vérbe mártott kék, sárga.
A Munkácsi várra a Turul is vissza szállna,
Mi lennénk büszke őseink hős leszármazottja.
Turul madár
Az Égen száll a Turul madár
Alatta az ősi Nagy Határ
Szikla csúcsok,Havasok
Völgyek s folyó vájta kanyonok
Turul madár száll az égen
S, könny csordul szemében
Ha le néz az alatta elterülő tájra
Szívét keserű bánat ,át járja
Itt len él az ő Szeretett Népe
Az Ősi Nagy Kárpátok tövébe
Büszke,Erős minden Magyar Legény
A Leányok mind Dolgos,Szerény
Ezen képen a drága könnyek
Büszkeségből is jöhetnének
De Fájdalom Csavarja szívét
Mikor látja vasra vert Népét.
Eközben Büszkén emlékszik a múltra
Mikor Népe előtt Sírva zokogva
Remegve,hebegve habogva
Többször is Hullott térdre egész Európa
De Most e Büszke Nép Fejét lehajtva
Magát az ítéletnek fáradtan megadva
Mint öregember el gyengülten remeg vala
Vonaglik Európa által elkészített Vérpadra
Gondol egyet a Hatalmas Turul madár
S,Újra erőre kapva népe közzé le száll
Hogy Megmentse népét s,hazáját
Bankárok,Zsarnokok és Gyilkosok hadától
Toboroz,tüntet,felvonul végül zászlót bontat
Választáson képviselőket a Parlamentbe juttat
Felnyitva szemét ezreknek s Millióknak
Elég a gyalázatból!E sors nem való Szabad Magyaroknak!
Utolsó oszlopok
Az igazi testvériségnek otthona,
Kárpátok a Székely Magyarok hona.
Ezernyi kard sok,sok évszázadon át,
Vágta és darabolta őseink húsát.
Ne feledjük hát, az ősök adott szavát,
Egymásért vállaljuk a hősi halált.
Székely testvérek most veszélyben vannak,
Így most parancsot kell adni a hadaknak.
Ahogy elődeink tették korokon át,
Vált válnak vetve védtük egymás hátát.
Mi vagyunk az utódok,hazánk őrei,
A szent nemzetünknek büszke, őrzői.
Ős Magyarok dicsőségének nevében,
Gyúljon láng testvéreinkért szívünkben.
A régi ellenségnek mutassunk utat,
Utolsó oszlopként adjuk vállunkat.
Öklök helyett Kések
A Deák téren vívja a két barát,
Életükben a legutolsó csatát.
Az ellenségük ököl helyett kést ránt,
Aznap rájuk már csak is a halál várt.
Haláluk nem maradhat megtorlatlan,
Jöjjön el értük a halál hangtalan.
Ne folyón Magyar vér többé az utcán
A bűnöst ne utólag büntessük ám!
Ne legyen könny magyar anyák szemébe,
Fegyvert kell adni fiaink kezébe!
Ha kormány,a rendőr nem véd meg minket,
Vegyük a törvényt végleg a kezünkbe.