Borsi Gábor Versek

Sajnos mi csak állunk és nézünk,

Követelhetnénk de semmit se kérünk!

Minden ősünk szégyenkezve néz le ránk,

Hogy még mindig darabokban a hazánk!

Van ki velünk szurkol most az orosznak,

Van  ki ezért  mindünk a pokolra kívánnak.

Mert nem látják a lehetőséget,

Vagy nem is kívánják a Magyar érdeket!

Lehetőség, ha nyernek az oroszok,

Kicsiben de vissza szállnak a Kárpátok.

Földjeinkről ki takarodnak a patkányok,

Nevén nevezhetjük majd Ungvárt és Munkácsot.

Vereckén újra nemzetünk zászlaja lobogna,

Nem az a magyar vérbe mártott kék, sárga.

A Munkácsi várra a Turul is vissza szállna,

Mi lennénk büszke őseink hős leszármazottja.

Az Égen száll a Turul madár

Alatta az ősi Nagy Határ

Szikla csúcsok,Havasok

Völgyek s folyó vájta kanyonok

Turul madár száll az égen

S, könny csordul szemében

Ha le néz az alatta elterülő tájra

Szívét keserű bánat ,át járja

Itt len él az ő Szeretett Népe

Az Ősi Nagy Kárpátok tövébe

Büszke,Erős minden Magyar Legény

A Leányok mind Dolgos,Szerény

Ezen képen a drága könnyek

Büszkeségből is jöhetnének

De Fájdalom Csavarja szívét

Mikor látja vasra vert Népét.

Eközben Büszkén emlékszik a múltra

Mikor Népe előtt Sírva zokogva

Remegve,hebegve habogva

Többször is Hullott térdre egész Európa

De Most e Büszke Nép Fejét lehajtva

Magát az ítéletnek fáradtan megadva

Mint öregember el gyengülten remeg vala

Vonaglik Európa által elkészített Vérpadra

Gondol egyet a Hatalmas Turul madár

S,Újra erőre kapva népe közzé le száll

Hogy Megmentse népét s,hazáját

Bankárok,Zsarnokok és Gyilkosok hadától

Toboroz,tüntet,felvonul végül zászlót bontat

Választáson képviselőket a Parlamentbe juttat

Felnyitva szemét ezreknek s Millióknak

Elég a gyalázatból!E sors nem való Szabad Magyaroknak! 

Az igazi testvériségnek otthona,

Kárpátok a Székely Magyarok hona.

Ezernyi kard sok,sok évszázadon át,

Vágta és darabolta őseink húsát. 

Ne feledjük hát, az ősök adott szavát,

Egymásért vállaljuk a hősi halált.

Székely testvérek most veszélyben vannak,

Így most parancsot kell adni a hadaknak.

Ahogy elődeink tették korokon át,

Vált válnak vetve védtük egymás hátát.

Mi vagyunk az utódok,hazánk őrei, 

A szent nemzetünknek büszke, őrzői.

Ős Magyarok dicsőségének nevében,

Gyúljon láng testvéreinkért szívünkben.

A régi ellenségnek mutassunk utat,

Utolsó oszlopként adjuk vállunkat.

A Deák téren vívja a két barát,  

Életükben a legutolsó csatát.

Az ellenségük ököl helyett kést ránt,

Aznap rájuk már csak is a halál várt.

Haláluk nem maradhat megtorlatlan,

Jöjjön el értük a halál hangtalan.

Ne folyón Magyar vér többé az utcán

A bűnöst ne utólag büntessük ám! 

Ne legyen könny magyar anyák szemébe,

Fegyvert kell adni fiaink kezébe!

Ha kormány,a rendőr nem véd meg minket,

Vegyük a törvényt végleg a kezünkbe.