Borsi Gábor Versek

Láng emészti a francia várost,

A vastorony is tűzben állt ott.

Az angol óra este nyolc huszonháromkor,

Török hadak menetelnek ez egy veszélyes kor.

A spanyol korona is széthullik midőn eléri a huszonnégyet,

Katalónia te eddig szépen kérted.

A kis belga bajusza is a földig ér,

Szomorú lesz a német alföldi testvér.

A cári hadak a nyugati földeket szétosztják,

Kapnak belőle a lengyelek és a magyarok egy egy darabkát.

A betegségektől fertőző barlangokat is felgyújtják,

A nyugati vitézek a fejüket hullatják.

Ágyúk tüze sorozza a vaskohót,

A Kozák vezérmás urakat szolgál!

Lassan lassan minden pénz piroslik,

A víz értéke is arannyá válik.

Európában újra gyászkönnyek hullanak,

Az öreg kaszás újra nagyot arathat.

Én most teljesen le vagyok döbbenve,

Az utcákon halott emberek hevernek.

Névtelen sírokba temetik majd őket,

Nők, gyermekek és a férfiak eltűntek.

Ó, a gyermekek a szülőket várják,

A szülők gyermekeiket gyászolják.

Az amerikai bábos az életekkel játszik,

A folyókban víz helyett vér áramlik. 

Hol vannak most akik a tüzet szítják,

A politikusok kik a háborút akarták?

Az óceán túloldalán megbújnak,

A világnak onnan szónokolnak!

Sár és vér, a földön halottak szerteszét,

Két testvér lesz örökre ellenség.

A nyugati disznó fejű nagyurak,

Most Európán nagyokat kacagnak. 

Sajnos mi csak állunk és nézünk,

Követelhetnénk de semmit se kérünk!

Minden ősünk szégyenkezve néz le ránk,

Hogy még mindig darabokban a hazánk!

Van ki velünk szurkol most az orosznak,

Van  ki ezért  mindünk a pokolra kívánnak.

Mert nem látják a lehetőséget,

Vagy nem is kívánják a Magyar érdeket!

Lehetőség, ha nyernek az oroszok,

Kicsiben de vissza szállnak a Kárpátok.

Földjeinkről ki takarodnak a patkányok,

Nevén nevezhetjük majd Ungvárt és Munkácsot.

Vereckén újra nemzetünk zászlaja lobogna,

Nem az a magyar vérbe mártott kék, sárga.

A Munkácsi várra a Turul is vissza szállna,

Mi lennénk büszke őseink hős leszármazottja.

Trianon te elátkozott város, 

A Magyarság miattad bánatos.

Örök bűn mit ott elkövettek,

Egy szép országot darabokra szedtek!

Nemzetünk tulajdonát osztották szét,

Mint haramiák ugrottak a zsákmányért.

Megcsonkítva, le a porba sújtva,

Nevetett rajtunk a tolvajok hada!

Az Égen száll a Turul madár

Alatta az ősi Nagy Határ

Szikla csúcsok,Havasok

Völgyek s folyó vájta kanyonok

Turul madár száll az égen

S, könny csordul szemében

Ha le néz az alatta elterülő tájra

Szívét keserű bánat ,át járja

Itt len él az ő Szeretett Népe

Az Ősi Nagy Kárpátok tövébe

Büszke,Erős minden Magyar Legény

A Leányok mind Dolgos,Szerény

Ezen képen a drága könnyek

Büszkeségből is jöhetnének

De Fájdalom Csavarja szívét

Mikor látja vasra vert Népét.

Eközben Büszkén emlékszik a múltra

Mikor Népe előtt Sírva zokogva

Remegve,hebegve habogva

Többször is Hullott térdre egész Európa

De Most e Büszke Nép Fejét lehajtva

Magát az ítéletnek fáradtan megadva

Mint öregember el gyengülten remeg vala

Vonaglik Európa által elkészített Vérpadra

Gondol egyet a Hatalmas Turul madár

S,Újra erőre kapva népe közzé le száll

Hogy Megmentse népét s,hazáját

Bankárok,Zsarnokok és Gyilkosok hadától

Toboroz,tüntet,felvonul végül zászlót bontat

Választáson képviselőket a Parlamentbe juttat

Felnyitva szemét ezreknek s Millióknak

Elég a gyalázatból!E sors nem való Szabad Magyaroknak!