A boríték

Sötét van,szemed csukva,

Oda a mocsokba.

Reménytelenül. Mikor még nem gondoltam, csak akartam, s fájón füledbe súgtam, mit édes hang, mit kényes jaj...

A BORÍTÉK

1.1-A Hidegvérű

- Botrányos- jelentette ki Andrew .

- Nos, jelenlegi állás szerint valóban rendkívüli helyzet előtt állunk ..- motyogtam oda neki, miközben ő fel -alá járkált a szobában.

- Mondja John.. az emberek,hogy is mondjam.. miért ilyen csöndesek és bűntelenek mostanság? – kérdezte .

- Andrew , hisz nemrég fejezte be a „leveles gyilkos” c. ügyét.

- Az már vagy 1 napja volt! –tombolt, az arcvonalai megfeszültek, s mintha hirtelen bongyor haja is égnek állt volna .

Ideges volt, még a megszokottnál is jobban. Felálltam az öreg kandalló mellől ,majd elindultam a konyha felé egy csésze nyugtató teáért,hogy valahogy eltűrjem az este további részében a felháborodott Andrew-t. Mikor a küszöbhöz értem hangos dörömbölést hallottam a bejárat felől.

- Kinyitná Andrew? Mindketten tudtuk,hogy ez az elszánt „kopogás” csak egy valamit jelenthet. Ügyfél jött hozzánk. Andrew szeme hirtelen mintha felcsillant volna, mint a kisgyerekeknek mikor cukorkát kapnak. Neki ez jelentette a boldogságot. Egy Ügy.

- Most nem érek rá John..nem látja? Gondolkozom,tudja amit a magafajták nem igen szoktak. Ne vegye sértésnek drága barátom..

- Ugyan! Már megszokhattam! – ezúttal kicsit ingerlékenyebbnek tűnhettem, ezért még fel is emelte az addig lehorgasztott fejét és fürkésző szemekkel figyelte,hogy kinyitom-e az ajtót még ma, vagy a kedves kliensnek holnapig várnia kell. Lassú léptekkel haladtam az ajtóhoz. Mikor kitártam , egy férfi állt előttem, megviseltnek tűnt, körülbelül olyannak, mint mikor én megláttam Andrew barátom körömdarabjait a fogmosópoharamban..állítólag „csak kísérletezett.”

Jóestét!- lihegte a férfi - Mr Andrew? Mr Andrewhoz van szerencsém? Elnézést a késői zavarásért, csak hát már nemigen tudtam volna kivárni a holnap reggelt.

- Mr a másik szobában van, rögvest szólok neki.

-Fölösleges John, már láttam,hogy jön, apropó üdvözlöm a vendégünket! –kiáltott a szoba tulsó feléből. Beljebb kísértem az ijedt férfit. Miután meglátta Andrew-t a ösztönösen a kezét nyújtotta ,ahogyan azt bárki más is tenné ,de barátom szokásához híven nem igazán viszonozta eme üdvözlési formát.

- Már köszöntünk egymásnak. –mondta szigorú hangon- Foglaljon helyet! Látom hosszú utat tett meg , felesége nincs, vegetáriánus,állatbarát,parkkedvelő,ma még nem vacsorázott és valami tényleg nagy baj lehet,hogyha ilyen későn képes volt idejönni London másik végéből..fél órát elvesztegetni.. – Szólalt meg társam, az ő megszokott, udvariatlan módján. Ezúttal ismét rátekintettem, amolyan „fogd már vissza magad egy kicsit kérlek” nézéssel. Viszonzásképp , természetesen ezúttal is csak egy félmosolyt engedett meg magának, azt is olyan gyorsan,hogy csak az láthatta aki igazán figyelt.

-Mi a krízishelyzet Mr Mecloyd? – vetette föl a kérdést Andrew.

-Ezt meg..Ön ezt, honnan tudja? Esetleg már említettem? Kicsit feledékeny vagyok mostanság..

-Tudjuk..amióta a neje elhagyta..

-Elnézést..én ezt már tényleg nem értem..-nézett tágra nyílt szemekkel a férfi.

-Ne aggódjon..ő mindig ezt csinálja.. Higgye el nagyon élvezi..szereti mindenki tudtára adni képességeit.. Nyugodjon meg! Kérem. Egy csésze teát?-

-Elnézést Mr. Andrew , de ezeket a személyes dolgokat mégis honnan tudja? Nyomozott utánam?- kérdezte végül.

-Ugyan már.. A tényeket nem nehéz megállapítani..habár maguknak lehet,hogy nehézséget okozna..-köszörülte meg a torkát - először is ,az ingje gyűrött , rég nem volt vasalva, a jeggyűrű pedig ami az ujján van ,kopott, nem túl gyakran tisztítja, nyilván nem lépett túl a váláson, a cipője meggyötört állapotban van , vagyis elég messziről kellett jönnie , méghozzá,északról , még mielőtt ideért volna megállt egy étteremnél és vett valami ételt ,ami nyilvánvaló,hogy ketchupos volt,hisz biztos nem vértől fénylik a szája széle , minden bizonnyal ellátogatott a Boalting-Lake-hez majd miután kiszellőztette a fejét én következtem. Apropó a kutyaszőr a lábán, szerintem feltörekvő bizonyítéka annak,hogy kétségbeesetten barátnőt keres, s minden kutyával rendelkező hölgynek megsimogatta a korcsát. Ugyanis magának kizárt,hogy bármilyen állata is lenne , hisz még saját magát is alig tudja eltartani. Valószínüleg idefelé jövet Indiai étteremnél állt meg a számláját az előbb ejtette el , a Victoria park közelében egy Indiai éttermet ismerek méghozzá a Rani-t. Tehát..ügyfelünk Whetstone-ban lakik. Tévednék? Nem hinném..

-Igaza van Mr. Andrew..majdnem mindenben. Csak félig vagyok vegetáriánus. Még a feleségem szoktatott rá.

-A részletek nem érdekelnek. Elárulja végre ,hogy miért keresett fel engem?

-Minden ma délelőtt kezdődött..meg akartam látogatni a gyerekeimet Leilánál, a feleségemnél, aki itt lakik nem messze a tótól Lorne Close-on egy panelban.

-Kérem ,a lényeget legyen szíves..-morogta összezárt fogsorral Andrew.

-Mielőtt ellátogattam volna hozzá, megálltam a tónál és kisszellőztettem a fejemet, ahogyan Ön is mondta. -folytatta a férfi- Mikor visszaértem az autómhoz egy borítékot találtam a kocsim szélvédőjén. Kinyitottam. Egy bankjegy volt benne , jelentéktelen összeg, azonban felfedeztem a bakjegyen valamifajta írásnyomokat, mintha átütött volna rá a tinta. Számjegyeket láttam rajta,de nem voltak felismerhetőek..elmosódtak. Átvizsgáltam a kocsi többi részét, hátha a tettes hagyott maga után valami nyomot,de azon kívül , hogy megdobálták jéggel az autómat , nem igazán történt semmi.

-Megdobálták az autóját? Ez igen érdekes.. biztos benne , hogy a jég volt? -kérdezte

-Teljesen biztos vagyok benne . Némelyiknek még formája is volt, mint a jégkockatartóbol kivett darabkáknak.-felelte Mr Mecloyd.

- Értem . Kérem folytassa. -mondta Andrew

Én figyelemmel kísértem elejétől-végéig a beszélgetést..még jegyzeteltem is ! Habár már ott untam a történetet ahol csak lehetett, Andrew rendkívüli módon még is izgalmasnak tartotta. Már majdnem nevetni kezdtem , mikor az úr említést tett a jégkockák alakjáról: „halacska formája volt némelyiknek” Nem értem Benettont..Nem igen szokott elvállalni ilyen szimpla ügyeket. Ám abban bizonyos vagyok, hogy ekkora figyelmet csak annak szentel , amit fontosnak tart. És amit pedig fontosnak tart az bizony fontos is.

- Ennyi az egész. -szólalt meg a férfi

- Mit tett ezek után? -kérdeztem

-Szóltam a rendőrségnek, hogy a feleségem..- a férfinak elcsuklott a hangja,majd helyesbítette mondandóját- hogy a volt feleségem eltűnt.

Benetton ekkor felnevetett helyettem is.

-Maga most viccel velem? Ugye? -kacagott Andrew- Ezért keresett fel? Nézze Mr Mecloyd. Ne vegye sértésnek , de miből gondolja , hogy Mrs Leila eltűnt? Esetleg nem mesélt el valamit? Tudja, ha a segítségemre van szüksége meg kell osztania velem mindent.

-Rendben van.. Sajnálom , hogy az előbb nem említettem..Betörtem hozzá, egyszerűen aggódtam! Kérem ne hívja a rendőrséget! Tudom,hogy szörnyű dolgot tettem , és megszegtem a törvényt meg a hozzá hasonlókat, de kérem!

Nem tudtam,hogy Andrew mit gondol erről az egészről. Fogalmam sem volt. Most nem volt hiú minden második percben, nem szakította meg a „vicces” , számára teljesen természetes beszólásaival az ügyfél mondandóját.

-Tudja , mi is szegtünk már törvényt. Jelen esetben ez pedig nem érdekel. Megtudott valamit a hölgy „eltűnésével” kapcsolatban?- mondta Benetton

- Nem hívtam a rendőröket..féltem ha megtudják azt hiszik én tettem.

- Ezek szerint gyilkosság, hát persze! Nyilván vér nyomokat látott, de az asszonyt sehol. Nemde?

- A számból vette ki a szót uram!

- Mindent átkutatott? Még a legszembetűnöbb helyeket is? A magafajták mindig máshol keresnek, mint ahol igazándiból kéne. - tette hozzá gúnyosan

- Andrew. Nem hiszem,hogy ez a legmegfelelőbb alkalom,hogy ügyfelünk előtt fényezze magát. -szólaltam meg.

-John! -Szólított meg Andrew- Csoda , hogy megszólalt! Már vártam mikor mond valami hasznosat. Úgy látom a vég kifejlettre azért még várnunk kell.

Békés teremtmény vagyok, de most már azért hol marad a nyugtató teám? Andrew kezd felhúzni. Szerintem tudja is, hisz a kezeimet nézi, amint azok idegesen ütlegelik a karosszékem oldalát.

-Rendben van, mindent tudunk! Ott találkozunk ! - mondta Benetton

-Tessék? Most akar odamenni? És ha ott van a tettes? - tudatlankodott a férfi

-Akkor elkapjuk..de nem hinném,hogy ilyen végtelen egyszerű lenne. Induljunk John! Hozza azt a nyugtató teát! Szüksége lesz rá! - mosolygott

Kikísértem Mr Mecloydot,aki egy kicsit feldúltnak tűnt. Megértem. Igazán! Ellentétben Benettonnal aki csak az esetet látja mindenben, egy csöbb sajnálat nem szorul belé. Egyszerűen..kiborító. Mindig olyan jókor kell ügyeket megoldania. Végül is éjfélig még több mint három óránk van. Neki az bőven elég. Miután kiléptünk a Crawford Street-i házból, leintett egy taxist majd útirányként megadta a Lorne Close 22-őt, az esetünk lakását.

-Gondolja ,hogy ez az ügy magának való? Egy „irodalomtanárnő eltűnése”, vagy a „jégkockahallal dobált autó esete”? Mit gondol? Melyik a jobb? A rajongói örülni fognak.

-A maga elméje olyan tiszta és üres. -somolygott- Nem látja mennyi lehetőség van ebben az ügyben. Rengetek Keshron, igazán sok!

-Ha maga mondja..- szólaltam meg.

Miután a helyszínre értünk már várt minket a férfi, Mr Mecloyd. Most,hogy átgondoltam mi is betörünk az asszony házába .. törvényszegés.. már nem is számolom hanyadik !

Benyitottunk. Hál istennek nem kellett betörni az ajtót. Pedig Benetton már készült, mikor a férfinak eszébe jutott , hogy neki is van kulcsa..valóban feledékeny kissé..

-Látja? Vér! Mihez kezdjünk,mit csináljunk? - sopánkodott a férfi

-Maradjon csöndben. Azzal segít a legtöbbet. Johnnal menjenek át egy másik szobába, kérem!

Mecloyd csak némán bámulta a vércsíkokat a földön. Bevallom ,számomra is egyre érdekesebbnek tűnt a rejtély. Átmentem az úrral a másik szobába. Elbeszélgettem vele , emberi módon, nehogy még jobban rosszul érezze magát.. Andrew így is sok mindent a fejéhez vágott, amit egy átlagember elég nehezen visel el..

-John! -szólt Benetton

Újra ott voltam a szobában , ám a hűtő nyitva volt. Nem is értettem Andrew miért áll ott előtte mindaddig, míg meg nem pillantottam a benne lévő halálra fagyott testet.

- Jesszusom..Honnan tudta,hogy itt lesz?

-Ezt csak egy átlagember nem veszi észre John..a hűtőrácsok a kredencben, nyilvánvaló volt már akkor, hogy a „megdobált autó” esetének köze van az eltűnt asszonyhoz. Viszont így elég nehéz megállapítani bármit is a tettesről..gyilkosság volt, az biztos. Méghozzá felületes. Nézze csak meg a hálószobát. Az ágy mindkét oldalán ráncos a lepedő. A hölgynél férfi járt.

-Ennyi Andrew? Miért vonja le ilyen kevés információból ,hogy itt férfi járt,Mr Mecloydon kívül?

-Kedves John. Az ,hogy nem osztok meg önnel minden információt , nem azt jelenti,hogy nincs még több ezer . -közölte velem.

-Jöjjön. -ekkor beléptünk a fürdőszobába- érzi ezt az illatot? Férfi tusfürdő. Nézze a zuhanykabin még nedves. A gyilkosság ma dél és fél 2 között történt.

-Dél és fél kettő?

-Pontosan. A hölgy határidőnaplója ,ott az asztalon, látja? „Tanítás ma csak fél12-ig !” . Mrs Leilának tanítás után bizony vendége volt. Holnap reggel bemegyünk az iskolába. Már kijöhet! Épp indulunk ! Hívhatja a rendőrséget, üzenem Mr Holdernak ,hogy enyém az ügy. - mondta Andrew és nagy léptekkel kilépett az ajtón. Én követtem Őt,de azért elköszöntem Mecloydtól.