Vers egy angyalnak.

Aki nagyon csodálatos,

mindig egyedi mosolygos.

A kisháznak a lakoja, 

zenének igazi imádója.

Szereti azt ahogy a lelkünk,

a hangok világában, szárnyakra.

Madarak tólla a vérs író kezébe,

ki a szépet szeret, lelket, szellemet.

Anikó a neve, aranyos, 

kicsi mindig sajnos mélabus.

Elmene innen mert élete,

ebben a kertben nincs neki.

Ha egyszer eljőn ennek ideje,

csütörtököt nem mond soha a szeleme.

Ha valaki a tiszta szerelméről meggyözné,

hátralevő életét leélni vele, csak, csakis vele.