Vangelis album

Nemsokára hét óra, károg varju szárnyalva,

Adrien néni, kinek fogalma a világról pár pillanatig.

Nem anyira bolond de minden percben eljátsza,

magában töhögve, mind hal tátohva, vigyorog mind a vadalma.

A Papp László, a féllábas, ki menthetetlen alkoholista,

az udvaron minden bokorba a "névjegyét" lerakva.

Amikor mát túlsok benne az "áztatot tablette,

jópár "tüskével megbolonditva" mindenkivel.

Olyan paraszt hogy már felháboritó,

neki minden nő csak egy hatalmas ringyó.

Álitólag egész vidéken Ő, és csak Ő,

az egyetlen értelmes lény, és tavasszal menekülő.

Keresztes háboruk, szent főld álcája alatt,

tört, zuzot az akori hatalom, de a járványokkal szembe,

Tűz által tisztitva az országot, világot, sírt, vérvirágot,

 kolerát, bubos pestist, leprát, minden nyavaját.

Huszadik században, Amerika, Hirosimában és Nagasakiban,

elültett két hatalmas atom gombát, mi azota is sugárzik.

Csernobili nukleáris gyár, veszéjes huladékával,

a tenger fenekét fertőzve, kopárrá téve.

XXI század mit hozhat még ennél is roszabat,

apad az ivóvíz, támad a sivatag, olvadnak a jéghegyek.

Tágul az ozonjuk, a globális felmelegedés,

elöbb utóbb vakság, begyogyithatatlan börégés.

El tünik ez a civilizáció is ahogy az öshülők is,

XXII században csak a tűzhangyák maradnak.

Akora én már rég csa hamu leszek, valahol,

Cerberusz által felszinre kerül a láéngoló pokol ?

VALAMIKOR.