Változás IV rész.

Betöltötem a huszonhetet és a huszonnyolcadikat,

már tapasztalt kutató, művész képző, zeneszerző.

Lehet furán hangzik de a tanitványaimat felnötként kezeltem,

a lelki halásukat, a vadgalamb búgását, fülemüléét, pacsirtáét.

Akinek lelkébe ezt a szeretetet beültettem,

általuk sokszorossá vált minden lélegzetem.

Erre  legjobb tanárom a Weltman Gábor volt,

mert tanitványai közé engemet besorolt.

Aranyos felesége és a négy lánya, nem csak zongorán,

kettő hegedün, a harmadik brácsán, negyedik gordonkán.

megvolt a családba a házi muzsikához egy csodás kvártet,

egy angliai koncerten, egy család sarja, arany érmes lett.

Ot is maradtak a ködös Londonba, kortalanok világába,

többet nem is vágytak igazán haza, a Balkán halottak házába.

Harminchárom évet éltek álmodozva, családokat alapitva,

gyerekeik akik ot születtek, angol állampolgárok lettek.

Kettős állampolgárok voltak az újszülöttek,

két anyanyelvük, de csak egy magyarul dobogő szívük 

Megszolalt a szívük mely azt mondta : - Magyar gyere csak haza.

kárpátok gyűrűjábe, a szent tavak lelkébe, a fórások vízébe.

Ezerkilencszáznyolcvankilenc decemberébe minden össze omlot,

következő évben aki addig sajnos senki sem volt, de sunyiskodot.

Felfedték igazi arcukat, és azok akik a munkába "vért izzadtak",

ki lettek gunyolva mert a lusták hajlot háta, vite öket a lazaságba.

Úgy döntötem akkor, én kétszínű sosem voltam,

a hazaárulokkal nem kerülhettem egy kalapban.

Ezerkilencszázkilencvenegyben "dolgozni mentem" Debrecenbe,

augusztus huszadikán, tüzijáték, virágkarnevál, hajnalig bál.

Egy Debreceni zongorahangoló árnyákába,

"fejszémet vágtam egy csodás zongorába".

Én végeztem el az alap munkát és szétszedtem napi nyolc zongorát,

a hangoló csak hangolt és hangolt, és nekem adta ezért a szállást.

Mivel a pénz nem érdekelt, nem kergettem szelemet, de új életet,

boldog pillanatokat, hajnali sétákat, reggeli kávét, tejszinnel, sütivel.

Bemutatak nekem nem egy cicababát, de éreztem hamis tekintetüket,

hazug élményeket, kétes (két s) kapcsolatot, ez rám nem hatot.

Egy nap (augusztus 28 napján) berohant és azt mondta,

- Barátom, ted le a munkát mert hálából szereztem neked állom munkát.

Magán zenegimnáziumban, csak pár kilométerre innen,

de ruhát kel váltanod és erre van szerény két órád.

Ne agodj mert egy a méretünk, és átöltözve,

igazi "dandit farag belöled" a drága feleségem.

Nem kicsit izgultam, de ezt probáltam titkolni,

A Lajti Károlynénál fogok két napot lakni.

A férje volt Mátészalkán a rendőr parancsnok,

a szépszobában vetettek nekem ágyat, és : - Jó éjszakát.

Alig hatvan perc alatt megvolt személyigazolványom,

betegbiztositásom, három féle oltásom, tiszta róvásom.

A zongora hangoló ellátot nagyon sok ruhával cipövel nyakendövel,

csak egy dolgot kért, mivel öt napot dolgoztam, a szombatot és vasárnapot.

Egész más feltételekkel, úgy hogy zsebben 20.000, mindent elérve,

továbra is enyém lett a munkáknak oroszlán része.