Szeptember álldot harmadik napja.

Alig múlt el még öt óra, 

amikor minden akadályt elháritva.

Átkeltem a kiskastélyból a nagykastélyba,

és a legaranyosab zongora művésznőt 

                                             megcsodálva.

Ő nem más mind Khatia Buniatishvili,

kezei alatt a zongora is álmokat adva.

Ha süket néma is lennél, az arcán él,

a partitura, mert állomszép az arca.

---------------------------------------------

Számomra az élet legnagyobb csatája,

most kezdődik mert a Questor apám hagytékát.

Pofátlanul megnyirbálta mert negyven ezer hián,

három milliót hagyot rám és ebből csak harcok árán.

Egész családom neve öt generáció óta,

Bölöni volt de egy apro hiba miat Bölönyi letem.

Egész családom harcos volt térden állni ?

Azt soha mert hamarább voltak készek meghalni.

1.300.000 a Budapest banktól kézpénzben de kemény kamat árán,

mire hozzám került már csak 1.050.000 maradt de most hogy megint.

Megnyilt a kármegtérités és én mindent elkövetek hogy azt az öszeget,

1.600.000 megkapjam mert itt most nagyon jól jönne a jövömet épitve.

Nem akarom hogy a menyaszonyommal ne tudjak együt lenni,

természetesen ha már meglesz az esküvő és kicsiny szerelmemmel.

Egy kis kertes házat vennénk, gazdálkodnénk, éa egy igazi regényt,

edig három kötete már megvan de a kiadó csak akkor lép ha legalább.

Értelme meglesz, mert a Bella Elvira és a Bilics Violetta,

ha ezt elolvassa, biztos hogy azonnal felkarolna.

Nm beszélve a Gyöngyikéről, akinek már bebizonyitottam,

ami a bal kezem alol kikerül az nem mindennapi, sőt.

Az első verses kötetem "Ne néz vissza" azt Salgotarjánba,

kiadva de mivel a kegyetlen valoságot ábrázolta, eladni.

Eljött végre az én időm csak meg kellet várni a napot "tiszta arcal",

a tengerből "kiszálni" mert valamikor hajnalban szoktam úszni.

Az élet édes mert a virágok mézét, a Kállay Marikám ajkáról,

végyom arra hogy csak vele és soha többet nélküle, mert hangja.

Olyan mint a fülemüle és a pacsirta ötvözete, fejét a karomra,

hosszú csokkal felsohajtva, nevetve és táncolva az örökké valoságba.

Keresük az othonunkat, ahol álmodozva, áldva,

nem baj ha nincs hó, csak gyümölcs és méz.

Nem a rím számit mert a japánoknál gyorsabb,

gondolatnál csak a fecske és a fény szál.