Még fekete az ég.

Hajnali három, két göncől szekér,

esthajnal csillagon sok a viz ér.

Vajon a végtelenben inteligens lény,

az északi sarki fény szivárvány, szív árván.

Egy emberi élet csak egy villanás,

de a világban minden elmés alkotás.

 Hét igazi csoda, titka a homályban,

ember te halandó, hiszel a csodában ?

A halhatalaság ? Ábránd és mégis,

az Olimposz hegyén Zeusban vér is.

Prometeusz ki az égből a tüzet elrabolta,

máját egy dögkesejü naponta szagatta.

Minden sámán máktejet ivott,

eböl nyerte ki a csodás opiumot.

Láták a multat, a jelent és jövőt,

 Ádám és Éva a paradicsomba nőt.

Ádám volt az első ember kit Isten agyagbol,

egyedül nem maradhatot és lengő bordájából.

Megalkodta a nőt, hogy  boldogságos élet legyen,

gyümölcsünk az alma, piros, édes, törzs sötét barna.